Gyermekvédelem és mi egy más

Bogdán Lászlóról másként....

2020. július 25. - Istvan Gulyas

https://index.hu/belfold/2020/07/24/eltemettek_bogdan_laszlot/

Először Bogdán Lászlót az ATV n láttam Kálmán Olgával beszélgetni, és azonnal feltűnt, hogy valami olyat látok, ami nagyon ritka a magyar közéletben. A hitelesség jutott eszembe. Gyorsan el is olvastam és meg is néztem minden dokumentumot, videót, ami a neten fellelhető volt. Tetszettek az ötletei, a lelkesedése, az, hogy kívülről el lehetett hinni neki, hogy ez az ember valóban hisz abban, amit mond és amit csinál. Viszont nem tetszett, ahogy ezeket a jó ötleteit néha kommunikálta, és ahogy beszélt a helyi emberekkel alkalmanként. 

Voltak videók, amelyeken együtt dolgozott a földön a munkásokkal, és ilyet én még csak kampányvideókban láttam, ahol a politikusok kimennek pózolni a gátra, de Bogdán Lászlóról elhittem, hogy volt neki földön végigdolgozott napja. Ahogy néztem ezeket a felvételeket, azt gondoltam, hogy mi lenne, ha Ő lenne a miniszterelnök, aki az előző miniszterelnökökhöz képest nem jogász vagy pénzügyi háttérből érkezik, és van legalább 1 nap bejelentett munkája, amit nem az adófizetők pénzéből töltött, hanem valódi kétkezi munkával. 

Akkor ahogy ezeken morfondíroztam rájöttem, hogy alig van a olyan ember a jelenlegi magyar politikai táblán, aki ne valamilyen értelmiségi szereplő lenne. Ha megnézzük, hogy jelenlegi politikai elit, tele van jogászokkal, közgazdászokkal, és olyan emberekkel, akik csak politikai karrierrel rendelkeznek. Vagyis, életükben nem dolgoztak 1 másodpercet sem azok között az emberek között, akiket állítólag reprezentálnak. A teljes életüket a parlamenti politizálás teszi, tette ki, és kifelé azt mondják, hogy őket bizony az átlagemberek gondjai érdekelnek a legjobban. Sajnos, ez számomra egyáltalán nem hiteles. Ezzel szemben Bogdán László az volt, akkor amikor először láttam. Ahogy beszélt arról, hogy mennyi energiát tett a helyi cigányság képzésébe, és arra, hogy jövőképet tudjon nekik adni. 

Fel is kapta Bogdán Lászlót a média nagyon gyorsan, és el kezdett celebesedni, és ezzel egy időben számomra a hitelessége is kicsit kopott.

Viszont, mit ne adnék, ha a parlamenti helyek többségét Bogdán Lászlóhoz hasonló emberek töltenék ki, akik a valós életbeli tapasztalataikkal, és a munkaközösségeken belüli természetes kiválasztódás során helyi, közösségi vezetővé nőtték ki magukat, és így gyakoroltak hatást azokra a közösségekre, amelyben élnek. És ezekből  a (képzeletbeli) helyi vezetőkből megválasztott képviselők lesznek, akik elkezdik azokat képviselni, akiket addig is támogattak. 

Ehhez képest nézzük meg milyen folyamatok zajlanak, nemcsak Magyarországon, de egész Európában. Gyakorlatilag a politikai elit döntő többsége néhány egyetemről kerül ki, akiknek semmilyen tényleges kapcsolatuk sincs az átlagemberekkel.

Bogdán László ebből a szempontból is úttörő volt, ezért is kezdett hozzá dörgölőzni a teljes politikai elit. Tetszett nekik, hogy van egy ilyen hiteles ember, akivel lehet díszelegni, és további szavazatokat szerezni az átlagemberektől. 

Isten nyugosztalja Bogdán Lászlót. Remélem a személye és a munkája nem csak egy egyszeri példa volt, hanem egy folyamat kezdete...

Így kell káoszt csinálni, avagy munkában a magyar állam...

https://index.hu/belfold/2020/07/14/koronavirus_beutazas_magyarorszagra_hatarellenorzes_teszt_karanten_piros_sarga_jelzes_kulfoldi/

Szóval, a politikai uborkaszezon közben mi mást is tehetne a kormányzat, minthogy valamiféle veszélyt generál, és ezzel ijesztgeti, az erre teljesen fogékony magyar lakosságot. Történt ugyanis, hogy megtalálták - szerencsére - a legfőbb bűnösöket a koronavírus elterjedését illetően, és ezek nem mások, mint külföldön rekedt hazánkfiai. Annyira bevált ez a recept az ijesztgetésre, hogy a környező országok politikai elitjei is ezzel operálnak, de annyi különbséggel, hogy náluk, azért átláthatóbbak a szabályok.

Szóval, Gulyás Gergely bejelenti a zöld, sárga és piros országok listáját, ami persze nélkülöz bármilyen tudományos alapot. Mondjuk ez a mai politikai klímában már annyira megszokott, hogy inkább a kidolgozott, lekonzultált, lemért, kikutatott, előkészített döntések szokták a közvéleményt meglepni.

Itt sokan tudjátok, hogy Angliában élek a családommal és szociális munkásként dolgozom egy megyei önkormányzatnál. Szóval megnéztük, hogy ezek az új rendeletek mellett, nyáron haza tudunk e utazni a nagyszülőkhöz.

Először is, az első érdekesség, hogy az Július 15 ét megelőző két napon  a  Wizz Air jegyeit több, mint 100 ezer Ft os áron adták el, és később el is fogytak.

A két teszt, amit itt kell elvégezni, még senki sem tudja megmondani, hogy az NHS hivatalos tesztjét elfogadják e. Itt SMSt és emailt küldenek ezekről a teszteredményekről, de nem állítanak ki igazolást. 

Arról egy szó sincs a rendeletben,  hogy mi lesz a gyermekekkel, pláne a nagyon kicsikkel, mert két COVID teszt ilyen piciknek, nagyon fájdalmas lehet. De persze megint nincs semmi kidolgozva, hanem a törzsfőnök bejelenti, a Cecília néni, mint mindenki kedves anyukája pedig végiglátogatja a baráti médiát és megnyugtatja  a bennszülött magyarokat, hogy ez igazából értetek van. Az üzenet én úgy látom ül is és mindenki nyugodtan hátradőlhet, hogy ezek a külföldi magyarok a problémák forrása.

Azután felhívom az illetékes járványügyi hatóságot, és ott nagyon kedvesen elmondják, hogy semmilyen konkrét választ nem tudnak adni a feltett kérdéseimre, pl, ha 1 negatív teszttel  megyek haza, akkor kell e karanténba vonulnunk vagy sem. Logikusan nem kellene, de ez sincs kidolgozva. Miért is lenne, mondja az ügyintéző, hogy majd kiforrja magát, de lehet, hogy mire kialakul egy eljárásrend, már el is fogják törölni az egész rendeletet.

Közben az egyik járásügyi központ vezetője közli, hogy az angol NHS által kiadott emailt elfogadják, az operatív törzs pedig holnapig kért gondolkodási időt, hogy erre választ adjon.

Ha pedig a határon mégsem fogadják el az NHS es teszt eredményét, akkor otthon lehet intézni, de a legtöbb budapesti klinika 5 év alatti gyermeknek nem végez tesztet. 

Szóval különleges világot élünk, ahol a félelemkeltés politikája úgy terjed mindenfelé a földön, mint száraz tarlón a tűz. Az emberek pedig sokkal inkább katalizálják ezt a folyamatot, mintsem, hogy nyugtatnánk. Közben, pedig több tízezer magyar próbál hazajutni a családjához, és együtt tölteni időt a szeretteivel. De, most ugye ők-mi lettünk az új célpont, így a zord bánásmód normalizálva van.

A dolog pozitív oldala, hogy azok az intézmények akikkel beszéltem, nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak, és ugyanolyan áldozatai voltak az állam legújabb kísérletének, mint mi.

Kaleta Gábor jelenségről...

https://index.hu/belfold/2020/07/09/tuntetes_a_pedofiliat_bunteto_torveny_szigoritasaert_kaleta/

A Kaleta ügy kapcsán megtudhattuk, hogy nyugodtan lehet több tízezer kisgyermek pornográf tartalmú képe a számítógépünkön, mert az túlzottan nem fogja a magyar igazságszolgáltatást zavarni. Persze, ha egy amerikai csoport rajtakap és annyi evidenciát gyűjt, hogy azt nehéz megkerülni, akkor a szegény pedofil diplomatánkat hazamenekítjük, és egy igazán súlyos 1 év felfüggesztettel megbüntetjük. Csak jelzem, hogy amikor az egyik fiatalkorúak börtönében jártam Debrecenben, akkor volt ott olyan fiú, aki 200 Ft nyi szalámi lopásáért kapott 1 évnél több letöltendőt. 

Ami ezen az elképesztően felháborító ügyön ma írásra késztetett. az ATV be, az egyenes beszédben az egyik fővárosi ügyész büszkén közölte, hogy több, mint 30 ügyben, amiben a Kaleta Gáboréhoz hasonló törvénysértések voltak, egyetlen egyben sem szabott ki a bíróság letöltendő ítéletet. Majd elmondja, hogy működik az igazságszolgáltatás, mert  a pert rekord idő alatt lefolytatták. Nem is értem miért van a közvélemény ennyire felháborodva?

Talán, mert a pedofília és a gyermekek elleni szexuális erőszak elkövetőinél az egyik legnagyobb a veszélye a újbóli bűnelkövetésnek. Számtalan szakirodalom és kutató azt mondja (én egyébként ezekkel nem értek egyet) hogy aki egyszer is gyermekek képe, látványa szexuális vágyakkal tölt el, az szakami értelemben nem gyógyítható. Talán kezelni tudja a vágyait, de azok mindig is jelen lesznek az életében.

Most nézzük meg Kaleta Gábor ezzel szemben milyen önmegtartóztatást tett. 1 év felfüggesztett mellett, ami mondjuk Amerikában 10 év feletti letöltendő lett volna, nem 1 hónapos ünnepléssel tölti az idejét, hanem sajnálja magát, hogy lefogyott, és mennyire meghurcolták, és amúgy is föllebbezni fog, emiatt az elképesztően súlyos bírság miatt. 

Szerintem, ha így folynak a dolgok, akkor ki is plakátolhatnánk, hogy pedofilok gyertek bátran, itt biztonságban lesztek, a különféle hatóságok nem fordítanak nagy energiát, hogy a dark weben folytatott tevékenységeiteket ellenőrizzék, és ha véletlen külföldön le is buktok, a magyar bíróságra lehet számítani, mert börtönbe nem kell vonulnotok, és bátran folytathatjátok a tevékenységeiteket. Ha ezt hamarabb tudja Jeffry Epstein és Prince Andrew, akkor biztos nem Amerikában próbálták volna meg  a gyermekkereskedelmi láncaikat kiépíteni.

Ez az ügy jól megmutatta, hogy az intézmények szintjén a szokásos feudális állapotok uralkodnak, viszont a közvélemény most sem akar elmenni szó nélkül az eset mellett. Szerintem azért sem, mert sokunknak vannak gyermekei és nem szeretnénk, ha a Kaleta Gábor féle szexuális ragadozók karmai közé kerülnének.

A közvélemény sok mindent ki fog tudni kényszeríteni, de a legfontosabb, hogy valami elindult, valami megmozdult, hogy ezt az elképesztő állapotot meg kell változtatni.

És ne feledjük, amit Kaleta Gáborról tudunk, azt nem önszántából mondta el, hanem lebukott, mert az amerikaiak elkapták. Azt viszont nem tudjuk, hogy mi mást követett még el. Elképzelhető, hogy tovább is ment a pedofilok útján, és bántalmazott is gyermekeket szexuálisan, csak ezt nem vizsgálta senki. Erre is vannak módszerek, hogyan lehetne, de sajnos nem látom reális esélyét, hogy a magyar hatóságok ezt érdemben vizsgálták volna, vagy hogy egyáltalán tudják e, hogyan kell egy ilyen jellegű nyomozást lefolytatni.

Benedek Tibor és a nemzeti gyász...

https://index.hu/sport/vizilabda/2020/06/18/benedek_tibor_halalhir/

Amikor reggel olvastam, a hírt, hogy meghalt Benedek Tibor, akkor olyan érzés volt, mintha egy közeli rokonomat vesztettem volna el, és azt gondolom sokaknak ez az érzés futott át a lelkén.

Mivel sokan láttuk a játékát a sikereit a TV-n vagy élőben a stadionból, sok közös élményt éltünk át közösen, és ezek közül számos euforikus volt. Talán ezért is, Benedek Tibor halála sokkal jobban fáj nagyon sok embernek, mint egy ismeretlen emberé.

Viszont a legnehezzebb a családjának, a feleségének, és a gyermekeinek lesz feldolgozni az édesapjuk elvesztését. Fel lehet ezt dolgozni gyermekként? Lehet enyhíteni ezen a fájdalmon? 

A véleményem szerint nagyon sokat is lehet, persze az apa hiányát tökéletesen pótolni, az ölelést és az együtt töltött időt visszaadni azt nem lehet, de megérteni egy folyamatot, abban lehet segíteni a gyermeknek. 

A halál kérdése még mindig sok családban tabu, és kevés szó esik róla, tudatos felkészülés pedig még ennél is kevesebb. A gyerekekkel végzett munkám során azt figyeltem meg, hogy már 3-6 körüli tudatos megbeszélés a gyermekekkel csodát tehet. A gyermek felkészülhet a sors által kijelölt lehetőségre, hogy a szüleit az élete során jó eséllyel el fogja veszíteni, illetve, ha ez bekövetkezett, akkor ezt a veszteséget megbeszélheti, és elköszönhet az édesapjától. 

A gyászra, halálra való felkészülés első része lehet, egy pontosan megírt végrendelet, amelyben részletesen meg van írva, hogy mi fog történni a szülőkkel halál esetén, és ha esetleg az a tragédia áll fenn, hogy mindkét szülő egyszerre távozik el, akkor mi fog történni a gyermekekkel. Ebbe a folyamatba a szélesebb családot is érdemes bevonni, így ez a kérdés tisztázva van, és a halál és gyász pillanatában nem kell foglalkozni mással, csak a fájdalommal. Volt nemrég egy ilyen ügyem, ahol a végrendelet hiányában 

Érdemes a hagyatéki tárgyalásokról megkérdezni a közjegyzőket, hogy milyen az, amikor egy rendezetlen családi dinamikába a fájdalom és a gyász közé pénzügyi dolgok keverednek. 

A másik része ennek a munkának a nyílt beszélgetés a halálról, és arról, hogy mostmár apa, Benedek Tibor nincs fizikailag velünk. A megmaradt szülő, Epres Panninak az eléjén kettős nehézsége lesz, mégpedig, hogy a saját fájdalma megélése mellett a gyermeki számára támaszt tudjon nyújtani. Ebben az időszakban szakember segítsége nagyon fontos lehet, mert ezeknek a fájdalmaknak a megélése igazán próbára teheti a lelket. Sokszor nincs is felkészülve rá, és ha fel is van, hatalmas változások tapasztalhatók már 3-6 ülés után. Volt egy anya, akivel dolgoztam, a férjét épp a nászúton hazafelé vesztették el, de a gyermek, aki még akkor a hasában volt, és ő túlélték. Azt hiszem 4 szeri találkozás után mesélte, hogy amikor elment az osztálytalálkozóra, azt vette észre, hogy a gyászmunkában már Ő adott tanácsokat olyan embereknek, akik több tíz éve vesztették el valamely szeretteiket. Ekkor volt az anya 1 évvel a tragédia után, de tudatos gyászmunkával már az 1 éves gyászévforduló sem okozott elviselhetetlen fájdalmat a számára.

Remélem, hogy Benedek Tibor gyermekei és családja tudnak valamilyen segítséget kapni, és azt az űrt, amelyet az édesapjuk elvesztése okoz megfelelő módon tudják kezelni. 

A debreceni E.ON és a bosszúálló nagymama

A következő bejegyzés egy vendégszerző, Francis írása, amelyet úgy beszéltük meg, hogy megjelentetek ezen a platformon is.

 

A debreceni E.ON és a bosszúálló nagymama

Jogszerűség, cinizmus és cinkosság

 „A tartós kánikulára való tekintettel az E.ON áttekinti minden üzemszünettel járó tervezett beavatkozását, annak érdekében, hogy a tartós hőségben a hűtéshez szükséges villamos-energia rendelkezésre álljon a lakosság számára.” – olvasható még a mai napig is a cég honlapján a 2017. augusztusi sajtóközleményük. Tavaly viszont a Tiszántúli E.ON a júniusi hőségriadó kellős közepén szemrebbenés nélkül leszerelte a villanyórát és megszüntette az áramszolgáltatást egy debreceni házban, a gyermekeivel magára maradt édesanya tiltakozása ellenére.

Miközben például Károlyi Zsuzsanna az E.ON marketing és kommunikációs vezetője az Ökumenikus Segélyszervezet csepeli Szociális és Fejlesztő Központjában rendezett eseményen tavaly azt nyilatkozta, hogy „…egy boldog gyermekmosoly igazi érték”, addig a debreceni végeken kiskorú veszélyeztetésében játszik cinkost az E.ON.

Mi is történt Debrecenben egy forró júniusi napon?

Minden előzetes bejelentés vagy tájékoztatás nélkül megjelentek a bosszúállók: a volt élettárs, annak öccse, a keresztapa (a keresztényi szeretet jegyében) és az E.ON két munkatársa.

A gyerekek iskolában voltak, így csak az édesanyjukat találták otthon, aki először felszólította őket, hogy hagyják el a házat, mert ez magánlaksértés. De ugyan mit számított egy nő (!) szava négy meglett férfival szemben? De képzeljük csak el a szituációt, ha mi lennénk egyedül egy háromszintes családi házban…nőként négy férfival szemben. Akik közül a volt élettárs már többször is megütött…

Az édesanya a fenyegetettségből inkább kimenekült, csak akkor tért vissza a házba, amikor a bosszúállók távoztak onnét – a villanyórával együtt. A ház áram nélkül maradt. Az édesanya gyorsan rohant is a debreceni E.ON ügyfélszolgálatához, hogy azonnal szereljék vissza a villanyórát, adják vissza az áramot, de ott azt a tájékoztatást kapta, hogy „az új villanyórát kizárólag az ingatlan nyilvántartásban bejegyzett tulajdonos engedélyével kaphat”.

És persze, hogy a bejegyzett tulajdonos ki más is lenne, hanem a volt élettárs drága anyukája, a csupaszív nagymama, aki a fiaival összejátszva úgy döntött, hogy kiűzi az unokáit az édesanyjukkal együtt a debreceni házból, ami persze így a családban marad. Ugyanúgy, mint az a jólmenő családi vállalkozás, ahol a nagymama a két fiacskájával együtt építi a céget, mert hogy véletlenül se olyan csóróknak képzeljük el őket, akiknek még villanyszámlára sem telik.

A bosszú időzítése és kivitelezése – hála az E.ON hatékony közreműködésének – tökéletes volt. Mert akárhogy is igyekszik sikálni az E.ON a szennyesét és takaródzni a jogszabályokkal, ez az ügy bűzlik. És nem azoktól a megromlott élelmiszerektől, amelyeket ki kellett a hőségriadó kellős közepén dobni a hűtőszekrényből.

Az édesanya ügyvédje egyértelműen leírta Nagy Géza vezérigazgatónak a helyzetet, azokkal a kulcsszavakkal, hogy „büntetőfeljelentés, zsarolás, kiskorú veszélyeztetése, magánlaksértés és zaklatás” és hogy a felek „perben és haragban állnak”. Mi volt erre az E.ON válasza:

„A vételezési helyen történt mérőleszerelést ügyfelünk, …né – a drágajó nagymama – által hiánytalanul kitöltött – mert a drágajó nagymama nagyon precíz – és aláírtan leadott írásos kérelem alapján végeztük el”.

Miután az édesanya ügyvédje finoman megírta, hogy na, ne tegyen az E.ON úgy, mintha nem értené, hogy miről is van valójában szó, a válasz a következő volt.

„Mivel az ingatlan tulajdonosa – a drágajó nagymama – volt a szerződő felünk és ő kezdeményezte a szerződés megszüntetését, az közös megegyezéssel – miközben az édesanya tiltakozott az eljárás ellen – jogszerűen került megszüntetésre és a mérő leszerelésére.”

Elképzelem, ahogy a nagyon precíz öregasszony hiánytalanul kitölti a kérelmet a villanyóra leszerelésről, még az aláírását is akkurátusan rákanyarintja, csak éppen arról feledkezik meg, hogy „jóhiszemű lakáshasználóként” - ha már jogászkodunk - az unokái lakják a házat, sajnos azzal a némberrel 16 éve már, aki valamilyen véletlen folytán az édesanyjuk.

Az E.ON még azt is megtagadta, hogy a két szerelőt az édesanya megidézhesse a hatóságok előtt, mert „a mérők leszerelését végző munkatársaink nevét kiadni nem áll módunkban”. Pedig talán bennük lett volna annyi tisztesség, hogy elmondják: milyen körülmények között is szerelték le a villanyórát azon a forró júniusi napon az édesanya tiltakozása ellenére.

A legcinikusabb persze az volt az E.ON részéről, hogy a lerázó válaszaikhoz még mellékelték a tájékoztatót is, hogy az ügyvéd az ügyfelével együtt forduljon fel, azaz forduljon a békéltető testülethez és a fogyasztóvédelemhez, mert hát ők „jogszerűek” voltak.

Hogyan is nyilatkozott tavaly az E.ON főmarketingese a boldog gyermekmosolyról? Na, innen üzenem, hogy a tavalyi kánikulában áram nélkül maradt két debreceni gyermek arcán nem mosoly ült, hanem arcukról könnyek folytak le, mert az apjuk, a keresztapjuk és a nagymamájuk ezt művelték velük, az E.ON „bűnsegédletével”.

A vasalódeszkás tanár esete...

https://index.hu/belfold/2020/06/13/vizsgalat_vasalodeszkas_tornatanar/

 

A történet főszereplője Vezsenyi László, gimnáziumi tanár, aki a makói József Attila Gimnáziumban tanít, többek között testnevelést. Vezsenyi László tanárdinasztia tagja - amely létforma sajnos kihalófélben van - ugyanis a szülei is tanárok voltak. Vezsenyi László úgy gondolta, hogy a felveszi a kor tempóját és oly módon próbál a diákjaihoz szólni, ahogy az talán a leghatásosabb, a modern kori diák nyelvén, méghozzá humoros formában.

Ha mindezen történet Amerikában zajlik, valószínűleg már a legtöbb televízós műsör be is hívta volna, hogy reklámozzák, mint jó példát. 

Ezzel szemben mi is történtik egy olyan országban, ahol helyi tankerületi vezető még a feudális szinteken megrekedt? Hát természetesen tűzzel vassal küzd a progresszió ellen, és meghurcolja a modernitást behozni kívánó tanárt. Fegyelmi eljárást kezdeményez, megbünteti, felfüggeszti és az osztályát is elveszi. És ez a történet tényleg nem a XVI. században zajlik, Galileo Galielivel, hanem a XXI. századi Magyarországon. Persze a folyamatok nagyon hasonlóak.

Az eseményeknek, azért pozitív felhozatala is van, mégpedig, hogy szinte országos szintű felháborodás tört ki, és szinte minden szemlélő kiállt Vezsenyi László mellett. Az Ombudsman is vizsgálatot indított, szóval beindultak olyan erők, amelyek ellensúlyozni próbálják, ezt a normális ésszel felfoghatatlan tankerületi vezető működését.

A Klebesberg Központ vezetője szintén érintett az ügyben, akit Vezselényi László levélben keresett meg, és Ő azt javasolta, hogy forduljon a tankerületi vezetőhöz, aki a büntetést kiszabta, hátha saját maga ellen kezdeményez eljárást a tankerület. Téboly...

Szóval ez a történet bepillantást enged nyerni a XXI századi Magyarországon folyó csongrád megyei tankerület működésébe, ami sajnos megrekedt egy feudális szinten. Az, hogy milyen szinten is áll ez a tankerület, az inkább ijesztő és félelmetes, mert ahol ilyen döntések születnek, ott egészen nyilvánvaló, hogy nagyon komoly problémák vannak, belső bizonytalansággal, kisebbségi komplexussal, félelmekkel, hatalommal való folyamatos visszaélessel, és a progresszió elnyomásával. Ezek kombinációja minden, csak nem egészséges pedagógia. 

Természetesen nem állítom, hogy ez mindenhol így történik az országban, de ha már az állam egyszer tudomást szerez az ügyről, akkor mi történik? Elkezdődik egy belső megtisztulási folyamat? Persze, hogy nem...

A Klebesberg Központ vezetője visszapasszolja a labdát oda, ahol a probléma van, mint aki jól végezte dolgát, és a részéről a dolog le van rendezve. 

A dolog pozitív oldala viszont, hogy szerencsére nagyon sok normálisan gondolkodó és épp lelkű állampolgár is él Magyarországon, akik azonnal érzik, hogy ennél a történetnél valami nagyon nincs rendben, és egy emberként állnak be Vezsenyi László mögé, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetén át, a szülőkig, a diákokon keresztül az Ombudsmanig mindengki átátja ennek a történetnek a dinamikáját.

Van egy olyan reményem, hogy az állam még feljebb lévő veztői is át fogják ezt látni és valaki végre meg fogja nézni, hogy mi is történik ebben a tankerületben, ahol ilyan döntéseket tudnak hozni.

Kettős érzések vannak most bennem, a tankerület viselkedése nagyon megijeszt, viszont az esettel kapcsolatos szolidaritás és egyértelmű kiállás Vezsenyi László mellett reményeket kelt bennem.

Remélem ebben a furcsa viadalban, az utóbbiak kerülnek ki győztesen...

A gyermekbántalmazás lélektana...

https://index.hu/belfold/2009/06/10/addig_vert_amig_el_nem_faradt/

 

A cikk Attiláról szól, aki a szememben egy hős, mert meg kellett küzdenie az apjával, aki rendszeresen bántalmazta. Nekem a brutális és a kegyetlen kifejezés is eszembe jutott, ahogy Attila által elmesélt veréseket meséli. Az apja egyébként tipikus családon belüli erőszak elkövető, és ott is a legrosszabb fajtából, mert nemcsak a feleségét bántalmazta, hanem a fiát is. A bántalmazások mögött ennél az ügynél is a hatalom és a kontrol áll. Ez a motivációja a legtöbb családon belüli erőszak elkövetőjének.

Attila anyja, szintén képtelen volt kiállni a fiáért és volt olyan alkalom, amikor Attilát hibáztatta, hogy meg fogják őket verni, mert Attila nem tanult elég jól szerinte. Nem az volt az anya problémája, hogy bűncselekményt követ el a férje, mivel fizikai erőszakot alkalmaz velük szemben, hanem, hogy Attila okot adott rá. Ilyen ok volt az is, ha Attila radírt használt az iskolában.

Attila többször is öngyilkosságot kísérelt meg, de sajnos ez sem volt elég arra, hogy bármilyen hivatalos szereplő észrevegye, hogy ebbe a családba be kellene avatkozni. Ez az egy a jel egy jólképzett gyermekvédelmi szakembernek, ugyanolyan erős tényező kellene, hogy legyen, mint például a  törött csont. 

Majd Attila fogta magát és gyakorlatilag "kiemelte" magát, amikor elég nagy lett már, és nevelőotthonba költözött. Mint mondja, ezt a kontrolvesztést az apja sohasem bocsájtotta meg neki.

Azért írok erről az ügyről, mert annyira sok tanulságot le lehetne vonni ebből a történetből. Először is, amikor ezeket a nyilvávaló jeleket észlelték az iskolában, barátok, ismerősök, orvosok, pszichológus, akkor kellett volna a gyermekvédelemnek beavatkoznia. Nem is említi ez a cikk ezt a lehetőséget, pedig szerintem a gyermekvédelemnek az az egyik funkciója, hogy megvédi a gyermeket a családon belüli erőszaktól.

Volt egyszer egy hasonló ügyem, ahol a nevelőapa bántotta hasonló módon a 7 éves nevelt fiát, és a jelzések érkeztek is, az iskolától és a pszichológustól is. A gyermek egyszer ki is akart ugrani az ablakon, ami egyértelművé tette mennyire kilátástalannak látta az éltét. A családdal kialakított cselekvési terv része volt, hogy semmilyen fizikai bántalmazást nem érheti a fiút, és közben dolgoztunk az szülőkkel is. Közel 1 évig volt a hatáskörömben az eset, ami fél évvel hosszabb volt, mint az átlag. Sajnos a gyermek iskolája kezdett problémás lenni, és nem tudtuk eldönteni, hogy a bajok még mindig otthonról jönnek, vagy az iskolából. Aztán egy másik iskolát kezdett el a gyermek és a problémák kezdtek rendeződni. 

Kíváncsi vagyok, hogy Attila ügyében milyen változásokat ért volna el, egy angliai szinten működő gyermekvédelmi rendszer, ahol a bántalmazást és a családi dinamikát gyorsan felismerik, és szerződést kötnek a szülőkkel, illetve egyéni segítő beszélgetéseket is folytatnak velük. 
Attilával is hetente, kéthetente találkozik a szoc munkás, ahol megkérdezi mi történik az életében, és probál azokra reflektálni, és változásokat eszközölni. Amennyiben a szülők képtelenek változtatni a viselkedésükön, akkor Attilát megpróbálja elhelyezni családtagoknál, nagyszülőknél vagy nevelőszölőknél. De azt megpróbálja megakadályozni, hogy Attilát bántalmazás érje. Ezt tudta volna Attila is, és a szülők is. 
Már maga a tudat is sokszor fontos felhatalmazást adhat a gyermeknek, és egyfajta önmérsékletet a szülők felé.

Emlékszem, amikor a fentebb említett ügyön dolgoztam, egyszer csak felhívott az iskolai szoc munkás, hogy a fiú beszélni akart velem telefonon. Elmondta, hogy gondok voltak otthon, és megbeszéltük, hogy ezt hogy oldjuk meg közösen. Végül abban maradtunk, hogy felhívom az édesanyját és a nevelőapjával külön beszélgetek el. A munkahelyén látogattam meg a nevelőapját aznap. Persze leegyeztetve és beleegyezve. Onnantól kezdve a fiú tudta, hogyha gond van otthon, akkor van akit hívhat, a szülők is tudták, hogy ezeket az eseményeket nyomon fogjuk követni. 

Nem tudom, hogyan áll Magyarországon jelenleg a fentebb említett gyermekvédelem, és ha a gyermeket bántalmazás éri, akkor van e kihez fordulni.

Sajnos nem vagyok optimista, ahogy elnézem az állam milyen szinten alulfinanszírozza ezt a rendkívűl fontos ágazatot. Úgy tűnik, nem is értik az állami vezetők, hogy mit is kellene egy jól működő gyermekvédelmi rendszernek tennie, és koncepciót sem látok erre. A finanszírozás és a dolgozók fizetése pedig maga az inzultus kategóriája.

Lehet, hogy az ágazatban dolgozóknak másod állásban el kellene menniük focistáknak, és akkor fizetés és megbecsülés is lenne...

A Madeline McCann ügyről...

https://index.hu/kulfold/2020/06/08/madeleine_mccann_christian_b_gyanusitott_gyilkossagok_eltuntek_szomszedok/

What We Know About the Developments in the Madeleine McCann Case ...

Most, hogy újra felkapta a sajtó ezt az ügyet, gondoltam írok róla én is, hamár annyi mindent elovastam, megnéztem erről ügyről. Elképzelhető, hogy ebből is sorozat lesz, mert nagyon sokrétű az ügy.

Madeline McCann egy angol orvos házaspár első szülött gyermeke, Madelinenek volt két testvére, akik ikrek voltak. Az eltűnése körül kialakult ügy minden idők legjobban dokumentált gyermekeltűnési ügye lett. 

Most itt azokon a dolgokon szeretnék végigmenni, amelyek a mainstream mediaból kimaradtak, és talán kevéssé ismertek a nagyközönség előtt.

Először is, amikor egy gyermekeltűnési ügy van, akkor az első dolgok egyike, hogy a szülőket, meg kell vizsgálni, hogy lehetett e közük Madeline eltűnéséhez. Úgymond ki szokták zárni őket a nyomozásból, amennyiben ártatlanok, akkor másra kelljen fókuszálni.  Itt szerintem, és még sok más szakember szerint sem történt meg a szülők alapos kivizsgálása. Igaz ugyan, hogy az anyát kihallgatták közvetlen az eltűnés után, de egyetlen kérdésre sem válaszolt  a Portugál rendőröknek. Még azokra sem, amivel nyilvánvalóan segíthette volna a nyomozást. A kérdés adódik, hogy miért is nem válaszolt egyetlen egy kérdésre sem? Majd jött az angol állam beavatkozása és rögtön politikai ügy lett az egészből, és innentől kezdve a Portugál rendőrséget elfogultnak lehetett beállítani. 

A következő érdekes rész, hogy, a szülők, és a barátaik tanuvallomásai hemzsegtek az ellentmondásoktól. Az egyik legjelentősebb, hogy a szülők, először azt mondták, hogy az ablakon keresztül jöhetett be az emberrabló, majd a rendőrség megállapította, hogy nem történhetett a idegenkezűség az ablakon keresztül, és ezután a vallomások megváltoztak és hirtelen az ajtón keresztül jöhetett be a behatoló.

Az egyik TV interjúból derült ki, hogy az anya egyszer sem ment le a partra keresni az allítólag eltünt lányát. Illetve, hogy képes volt aludni az eltünés után rövid időn belül. Egy amerikai pszichológus azt írta, hogy képtelenség, hogy valaki aludni tudjon a lánya eltűnése után, mert a pszichéje nem hagyja nyugodni, és folyton a lányára gondolna, ami állandó izgalomban, rémületben, félelemben és intezív állapotban tartaná. Azt mondta, hogy csak akkor tud valaki aludni, ha tudja, hogy a lánya már olyan helyzetben van, amin nem lehet változtatni, pl: meghalt.

Ezek eddig, szerintem mind érdekes adalékok, de a legjelentősebb bizonyítékot, Eddie és Keela nevű speciálisan képzett szaglókutyák szolgáltatták. Eddie és Keela kölyökkoruktól kezdve arra voltak kiképezve egy angliai szakember által, hogy kiszagolják a vért és a holtest illatát. A kutyák közel 300 alkalommal voltak hivatalos bevetésen és sohasem tévedtek korábban. Szerintem nem is nagyon tudnak, mivel nincs érintettésgük az ügyekben, csak ösztönösen végzik, azt, amire kiképezték őket. Szóval a felvétel megtalálható a neten, amikor Eddie és Keela bejelzi a haláleset színhelyét a szófa mögött, és Madeline ruháin, illetve a babáján. Azon a babán, amit a kutyák érkezése előtt egy nappal "véletlenül" Kate az anya kimosott. Képzeljük el, hogy a babán rajta lehetett a lánya illata, de Kate inkább kimosta. Miért is? 

A kutyák még jeleztek az autó csomagtartójánál is, aminek az érdekessége, hogy azt a bérelt autót pár héttel Madeline eltűnése után béreltek. Szóval vannak olyan teóriák, amik azt feltételezik, hogy Madeline holttestét az autóval szállíthatták egy olyan helyre, ahol a rendőrség nem találhatta meg. 

Ezt azért is feltételezték többen, mert elkezdett, Gerry és Kate nagyon magabiztosan nyilatkozni, a kezdeti kényelmetlen nyilatkozatok után. És ezt a nyugalmat adhatta az is, hogy ha nincs holttest, akkor ugye nehéz esetleg rájuk bizonyítani bármit is.

A Portugál nyomozó, aki kezdetben a nyomozást vezette is kiadott egy könyvet, amiben hasonlókat ír, amit itt is látszik. Be is perelték érte, és éveken át tartó pereskedés után végül kimondták, hogy a könyv forgalomban maradhat.

Ha jól tudom a szülők mindenkit bepereltek, akik felvetették annak a lehetőségét, hogy a gyermekük eltűnéséhez közük lehet. És a Madeline részére létrehozott alapítványba font milliók álltak rendelkezésükre ezekre a perekre.

Az egész ügy rendkívül jól le lett fedve az angol média által, egészen a youtube és közösségi média megjelenéséig, ahol számtalan szakértő elemezte ezt az estetet, és a kommentelők 95% ugyanarra a véleményre jutott, amire itt én is utalok.

Még egy érdekes gyermekvédelmi kapcsolata is van az ügynek, hogy Madelinet és a két testvérét a szülei magára hagyták, miközben egy közeli étteremben vacsoráztak, ami alapból elhanyagolásnak minősül, de ezeket a kérdéseket sem nagyon tehette fel senki Gerrynek és Katenak. Sok más fontos kérdés mellett.

Azt hiszem a véleményem kiolvasható ebből az írásból. Azt gondolom, hogy számtalan kérdés nincs megválaszolva ebben az ügyben, és Gerry és Kate szerintem többet tud, mint amit eddig a nyilvánosságnak vagy a hatóságnak elmondtak.

Következmények egy következmények nélküli országban...

https://index.hu/kultur/media/2020/05/25/nok_lapja_koronczay_lilla_vekasi_andrea/

Nagy felháborodást váltott ki a napokban a Nők Lapja egyik véleménye, melyben a lap egyik alkalmazottja, Koronczay Lilla sajnos kissé - vagy nagyon - áldozathibáztató módon közelített meg egy családon belüli erőszak elszenvedőjét ért esetet és próbálta a bántalmazó felelősségét minimalizálni. 

Sajnos az utóbbi időben sok ilyet látunk, akár merre nézünk, elég, a parlamentet és ott megválasztott politikusokat, vagy egyéb társszakmák képviselőit megnézni, de én sok ilyen hozzáállással találkozom a szociális értelmiség köreiben is sajnos.

Ami viszont ebben a történetben írásra késztetett, az, hogy itt az ügyet nagyon elegánsan kezelte a Vékási Andrea, főszerkesztő és ennek hatására Koronczay Lilla is elnézést kért. A cikk megjelenése után a "Nem tehetsz róla tehetsz ellene" nyílt levelet írt a Nők Lapja szerkesztőségének, és az érdemi válasz nem is maradt el. 

Itt most nem kezdtek bele szerecsenymosdatásba, és történelem hamisításba, hogy nem is úgy volt, meg nem így kell érteni, meg a szőnyeg alá söpörni dolgokat. Hanem, azt tették, amit szerintem egy demokratikusan gondolkodó vezető tesz, elnézést kér és javítja a hibákat, hogy az ott többé ne forduljon ugyanúgy elő. 

Vékási Andrea elnézést kért, és jelezte, hogy változtatni fog a stratégián és szakembert kér fel, hogy ilyen esetekben véleményt formáljon, és mellette Koroncay Lilla is elnézést kért. 

Nekem ez a probléma kezelés nagyon tetszett és nagyon jó lenne, ha ragadós lenne ez a példa. Mert, problémák, hibák minden rendszerben vannak, de sajnos, oly sokszor látjuk, akár ezen a blogon is, hogy hány embert végeztek ki a bántalmazó férfiak, és szinte semmilyen következmény nem történt, hanem minden folytatódott, úgy, ahogy korábban. Ennek a viselkedési módnak az a veszélye, hogy a hibák újra és újra meg fognak tudni ismétlődni. Míg ezzel szemben a Nők Lapjában ez a hiba mégegyszer ugyanígy nagy eséllyel nem fog bekövetkezni.

Persze nem szabad elfelejteni a felháborodást sem, amit a cikk kiváltott, mert ha az nincs, akkor valószínű, a bocsánatkérés sem biztos, hogy ilyen gyorsan megtörténik.

A javaslatom a végére, hogy örüljünk, hogy ez az ügy ilyen másként, europaian, demokratikusan zárult, és remélem tanulságul fog szolgálni mások számára is.

Mit is jelent nálunk a családvédelem...

https://index.hu/belfold/2020/05/13/felfuggesztett_bortont_kapott_a_gyermekpornoba_belebukott_perui_nagykovet/

Több forrás is lehozta azt a hírt, ami arról a még nem jogerős ügyről szól, amibe a volt perui nagykövet keveredett. Történt ugyanis, hogy az amerikai hatóságok egy nemzetközi nyomozást folytattak és így sikerült felfedezni Kaleta Gábor titkos szokásáinak egy részét, melyben közel 20 ezer gyermekpornográf felvételt találtak a számítógépén.

Ha jók az értesülései azoknak az újságoknak, amelyeket ez ügyben olvastam, akkor a magyar állam kiemelt szerepet játszott Kaleta hazahozásában és így a súlyosabb büntetés elkerülésében. Aztán, ahogy látjuk, a bírósági tárgyalás után pedig szabadon távozhat és ha úgy akarja, akkor folytatja titkos tevékenységeit, mostmár nyugodtabb körökben, az ország határain belül, ahol az amerikai ellenőrzéshez hasonlóra nem kell számítania.

Az ügyből sok részletet nem tudunk, és már többször olvastam azokat az igen cinikus hozzászólásokat, hogy miért különféle újsághírekből merítkezünk. Hát mondjuk azért, mert nem születnek részletes elemzések, vagyis csak nagyon ritkán. Angliában minden olyan esetben, amikor egy gyermek meghal vagy súlyos bántalmazást szenved el, akkor egy multi diszciplináris stáb összeül, és kivesézik az ügyet nagyon részletesen és ajánlásokat készítenek, hogy mit is lehetett volna másként csinálni és megpróbálni leszűrni a tanulságokat. Ezeket a jelentéseket pedig nyilvánosságra hozzák minden hónapban. Általában megyénként vannak ezek a csoportok kijelölve, és az ügyek súlya dönti el, hogy érdemes e a jelentést elkészíteni. Pl.: előre tudható haláleset esetén nem készítenek jelentést. De ha például egy olyan ügy van, ami felkelti a mainstream media figyelmét, akkor akár több száz oldalast jelentést írnak.

Évek óta szajkózom, hogy miért nem készülnek ilyen jelentések Magyarországon? Miért nem követeljük ki ezeket? A gyermekvédelem nagyon sokat változott pusztán azért is, mert tanultunk, azokból a hibákból, amelyeket korábban elkövettünk.

Visszatérve Kaleta Gábor esetére, én magyar állampolgárként nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen veszélyforrást is jelent ő a magyar gyermekekre? Hány évesek voltak azok a gyermekek, akiknek a képeit megtálálták a számítógépén? Milyen neműek voltak? Honnan szerezte a képeket? Volt arra utaló jel, hogy az online térből ki akart lépni Kaleta Gábor és gyermekek elleni erőszakra is gondolt? Vagy már esetleg el is követhetett ilyen irányú bűncselekményt?

A pedofilok egy része, a dark webről szerzi a képeket, és ezen képekre való maszturbálás okoz nekik szexuális töltetű izgalmat. Maga az erekció ezekre a képekre, a kondicionálásnak az a része, ami örömforrást is okoz, emiatt elkezdik ismételni a folyamatot. Vannak olyan pedofilok, akik itt megállnak, de a sajnos sokan nem, és megpróbálnak gyermekkel is szexuális kapcsolatot létesíteni. Ennek a módja is különféle lehet, de legtöbbször szofisztikált módszereket alkalmaznak, és megpróbálják "becserkészni" a gyermeket, és meghajlítani a gyermek fejében a világot, úgy, hogy a gyermeket meg tudják rontani. 

A gyermekek mindkét esetben - akár lefényképezik őket, vagy szexuálisan bántalmazzák - súlyos érzelmi bántalmázásnak lehetnek kitéve, amit sok esetben szinte soha nem tudnak feldolgozni. Úgy is mondják, ilyenkor "meghal a lélek."

Ezen kérdések megválaszolása nélkül nehéz lenne megállapítani megkorra veszélyt is jelenthet Kaleta Gábor a magyar társadalomra, de a nyilvánosságra került információk szerintem nem adnak okot a nyugalomra.

Ha ez az ügy Angliában történik meg, és nyilvánosságot is kap, szerintem a börtönbüntetést biztos, hogy nem úszta volna meg. Illetve bekerült volna a neve egy olyan regiszterba, ahol  azokat az embereket tartják nyilván, akik gyermekek elleni szexuális bűncselekményt követtek el. Ilyenkor a hatáság utánkövetéssel és terápiás munkával próbálja az elkövetőtt visszaintegrálni, de sok esetben a szomszédokat is értesíteni kell, arról, hogy egy magas kockázatú szexuélis elkövető költözött a környékre. Mindezt sajnos azért fontos, mert a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a visszaesések száma nagyon magas ezeknél az elkövetőknél.

Remélem valami csoda folytán a magyar hatóságok is átgondolják ezetket a veszélyforrásokat és a gyermekek érdekében megpróbálnak válaszokra találni a fentebb említett kérdésekre is.