https://www.youtube.com/watch?v=uTfJZdPov5M&feature=share

A videóban egy áldozat beszél arról, hogy milyen sok idő kellett ahhoz, hogy előlépjen és szembe merjen nézni azzal, ami vele történt (4 ik perc). 

Egy korabbi ugyon, amin dolgoztam a birosag elott tett tanuvallomast egy aldozat egy tobb even at tarto szexualis eroszakrol, amit a neveloapja kovetett el ellene. A biro a vegzesben kulon kiemelte, hogy "amint tudjuk, az aldozatoknak sokszor evekbe kerul, mire elo mernek allni a tortenetukkel" es ez nagyon megragadt, hogy milyen jol latta a biro a helyzetet ebben az ugyben. Kb. mint egy szakerto. Az iteleteben elmarasztalo dontest hozott az elkoveto ellen.

Ebbol is latszik, hogy igenis nem mindegy, hogy az erintett hatalmi szereplok (birok, orvosok, tanarok, politiukusok, stb) milyen szakszerusseggel nyulnak ezekhez a rendkivul torekeny helyzetekhez.

Neha elborzadok, amikor olvasom egy ket "szakembernek" latszo szemely megszolalasat, aldozathibaztatasat, es persze mindig hozzafuzik, hogy "nem akarok aldozathibaztato lenni, de" es mindig ott van a "de", amivel megindokoljak, hogy megiscsak az aldozatnal kell a felelosseget keresni, es az elkovetovel nem kell foglalkozni. Ily modon elmosodik a felelosseg, es maris nem kell azzal foglalkozni, hogy megvaltoztassunk egy rosszul mukodo dinamikat vagy felallast. Ez a status quo vedelme is, es a hatalmi kapcsolatok vedelme, hogy ne kezdjunk bele megkerdojelezni, olyan dolgokat, amelyek esetleg nagy felfordulassal jarnak, mert a kovetkezmenyek nem kiszamithatok.

Es valoban a kovetkezmenyek sokszor nagyon felpaprikazodnak, amikor egy ilyen ugy felszinre kerul. Es extrem helyzetekkel kell megbirkozni. Pl.: a fent emlitett ugyben, amikor a lany elment a birosag ele, akkor az elkoveto annyira megremult, hogy elmenekult a rendorok elol, es helikopterrel kerestek, es talaltak meg.

Viszont, ennek a nagy felfordulasnak - ha szakszeru kezekbe kerul az ugy - akkor lesz egy nagy nyertese, megpedig az aldozat, aki vegre felocsudhat, megbekelhet, vagy haragudhat, de vilagossa valik szamara, hogy O nem tett semmi rosszatt. Ellene kovettek el egy olyan cselekmenyt, amit semmivel sem kenyszeritett ki -se nem azzal, hogy kihivoan oltozott, vagy hogy elment diszkoba, vagy baratkozott masokkal, vagy egyedul indult haza. Hanem az tortent, hogy valaki sulyosan atlepett egy hatart nala, es ezert nem akarta vallalni a felelosseget, es valoszunu most sem akarja.

Szoval egyaltalan nem mindegy, hogy a kornyezet, hogy reagal erre a helyzetre. A fenti ugyben az tortent, hogy az anya nem hitt a bironak, es tovabbra is az elkovetovel kepzelte el a jovot, ezert a gyermekeit idolegesen csaladtagoknal helyeztek el. Szerencsere, a megfelelo szakemberek bevonasaval, az anya rajott, hogy az O agyat is atmosta a bantalmazo az evek alatt, es igy egy ev elteltevel a kapcsolatat megszakitotta az elkovetovel es a gyermekeik is visszakaphatta. 

Barcsak a legtobb ilyen jellegu ugy hasonlo kimenetellel zarulhatna le...