https://index.hu/belfold/2024/02/05/elnoki-kegyelem-elitelt-pedofil-novak-katalin-parlament-ellenzeki-partok/

Történt még 2023 Áprilisában, hogy elnöki kegyelemben részesített Novák Katalin egy már elsőfokon elítélt pedofilbarát kollaboránst. Novák Katalin döntését titokban tartották. 

K. Endre jogerősen 3 év 4 hónapra büntették és 5 évre a közügyektől is eltiltották, mivel segédkezett a bicskei gyermekotthon egykori igazgatójának V. Jánosnak gyermekek megerőszakolásában és szexuális zaklatásában. Ha ez nem lenne elég, K. Endre még a gyermekeket is félelemben tartotta és próbálta befolyásolni, hogy ne menjenek a rendőrségre. 

Ezek a gyermekek társadalmunk leginkább kiszolgáltatott gyermekei közé tartoznak, szülők és sokszor hozzátartozók nélkül, és a magyar állam felügyelete mellett az intézmény dolgozói abban vettek itt részt, hogy a rájuk bízott gyermekeket szexuálisan bántalmazzák. 

Miután hosszas vizsgálódás után kiderült az igazság, V. Jánost és K. Endrét jogerősen el is ítélték.

Nem nézhette ezt jó szemmel a Köztársasági Elnök, aki minden bizonyíték és a bántalmazott gyermekek vallomásai ellenében úgy döntött, hogy elnöki kegyelemben részesíti K. Endrét.

Gondolom politikai befolyásolás állhatott a háttérben, mert nem tudom elképzelni milyen más alapon fűződhet bármi érdeke Novák Katalinnak, hogy egy pedofilbarát embert megvédjen. Talán ezért is kellene, kellett volna olyan köztársasági elnököt választani, aki nem ennyire befolyásolható, mert akkor ilyen ítéletek nem tudtak volna megszületni.

Novák Katalinnak ezek után nem lehet más választása, minthogy lemond. Szerintem ezt Ő is tudja. Hogy bekövetkezik e, az egy más kérdés.

Viszont az ügyben a tiltakozást ki kell fejezni minden formában, mert gyomorforgató, hogy szabadlábra került K. Endre, és mellesleg a közügyektől való eltiltása sem maradt érvényben.

https://telex.hu/belfold/2023/07/01/albertirsa-gyilkossag-eroszak

Nem tudom, hány megelőzhető gyilkosságnak kell még Magyarországon bekövetkeznie, mire az állam elkezdi tenni a dolgát és megpróbálná a gyermekeket és édesanyukat megvédeni ezektől a brutális bűncselekményektől.

Történt ugyanis, hogy Albertirsán az édesanya, az elmondások alapján már többször kért segítséget a rendőrségtől. Ezt már nagyon sokszor leírtam, hogy amikor egy áldozat besétál a rendőrségre, vagy felhívja őket, azt nem teszi könnyedén, és ezeket a jelzéseket nagyon komolyan kellene venni. A bántalmazót pedig, ha kell ki kell emelni a családból és meg kellene védeni az ártatlan anyát és gyermekét. Ha komolyan vették volna az anya állítását, és felmérték volna a férfi által jelentett kockázatot, akkor valószínű az anya és két éves gyermeke nem brutális kegyetlenséggel elkövetett halállal végzi az életét. De nem így történt. A bántalmazó férfi, az állam asszisztálása mellett élhette tovább háboríthatatlan életét, mire úgy nem döntött, hogy bestiális körülmények között ki nem végzi az élettársát és a két éves gyermekét.

A legszomorúbb ebben a tragédiában, hogy megelőzhető lett volna, ha az állam megfelelően kezeli az anya jelzéseit. 

De persze, minek ratifikálni az isztambuli egyezményt, miért is kellene kivizsgálni és elemezni ezeket a tragédiákat, amelyek hónapról hónapra olyan rendszerességgel történnek, hogy már lassan az átlagember csak félig kapja fel a fejét? Ja, egy újabb családírtás, hát ilyen volt a múlt hónapban is.

A kérdés, hogy lenne e erőforrása a magyar államnak, hogy ezeket az ügyeket kellő szakértelemmel kezelje. Szerintem a válasz egyértelműen igen, de sajnos a politikai akarat úgy tűnik nincs meg. 

Persze, ha lenne, akkor is eltartana néhány hónapba, évbe mire ezeknél az ügyeknél szakszerűen járnak el, és még akkor is lenne egy bizonyos számú haláleset, de legalább az ilyen ügyek, ahol ennyire egyértelmű a helyzet, és ennyire látható, hogy a családban megbomlott az egyensúly és veszélyben vannak ott az emberek, akkor oda be kell avatkoznia az államnak. Ezt hívják gyermek és áldozat védelemnek. 

A férfit már rég ki kellett volna emelni a családból, legalább addig, ameddig egy kockázatelemzés nem készül a családban fennálló dinamikáról és az vészhelyzet mértékéről.

Szinte biztosan állíthatom, - legalábbis az a több száz hasonló úgy tapasztalata, amin dolgoztam ezt mondatja velem - hogy a szakszerűen elkészített kockázatelemzés kimutatta volna, hogy ebben a családban az anya és a gyermek életveszélyben vannak.

De ilyen elemzés nem készült, az elkövetőt nem emelték ki, és mindezt azért nem, mert nem vették komolyan az anya jelzéseit.

Jó lenne elkezdeni tanulni, ezekből az ügyekből, és szívesen konzultálok a magyar állam képviselői közül bárkivel, aki ezt a rendszert szeretné megerősíteni, ha ezzel emberéleteket lehetne megmenteni...

https://telex.hu/sport/2023/05/28/suhajda-szilard-csaladja-azt-keri-maradjon-a-hegymaszo-holtteste-az-everesten

Nagyon felborzolta a magyar és külföldi hegymászóvilágot a Suhajda Szilárddal történt tragédia a Mount Everesten. Sokan hősként tekintenek rá és ódákat zengenek a teljesítményéről, bátorságáról. Ezekkel a véleményekkel én sem szeretnék vitatkozni, viszont egy másik szempontot is adnék a történethez. Mégpedig a kisfiáét.

Suhajda Szilárd kisfia, Soma nem kérte, hogy apa nélkül kelljen felcseperedni, sőt semmit sem kért, azt sem, hogy megszülessen. Ez jó esetben az édesanyja és édesapja közös döntése volt.

Viszont, ha már megszületetett, akkor optimális esetben szerető szülők közé kerülve élhette volna az életét, viszont az édesapja nagyon korán meghalt. Olyan korán, hogy emlékezni sem fog rá. Egy fájó mély nyom lesz az édesapja helyén mostantól egész életében, akármikor erről kérdezni fogják, vagy emlékeztetik. Valószínű büszke lesz az apukájának a sport teljesítményére, mint, ahogy más élsportolók gyermekei is büszkék a szüleikre, de soha nem fog tudni az apukájával minőségi időt tölteni, veszekedni, hogy reggel miért kell fogat mosni, vagy iskolai ünnepségeken látni az apukáját, vagy házasságkötése során. A gyermekének sem fogja tudni bemutatni az édesapját, csak elmondani, hogy nagyon bátor volt, és olyan teljesítmény közben halt meg, amit nem sokan tudtak, próbáltak megtenni az apukája előtt. Viszont, ebbe a teljesítménybe belehalt az apukája.

Meggyőződésem, hogy Suhajda Soma szívesen lemondana az édesapja teljesítménye körüli méltatásokról, ha akár egyetlen percet is tölthetne még vele. Megsimogatná, vagy megölelné, amikor nagyobb lesz, vagy boldogan futna elé az iskolából, de ezek mind nem lesznek. 

És ezeket az élményeket és az apa jelenlétét elvette tőle a hegy, és az a kockázat, hogy az apaságnál fontosabb a teljesítmény. Semmi sem lehet fontosabb annál, mint ahogy ezt az anyák nagyon jól tudják. 

Sajnos, egy újabb gyermek maradt apa nélkül. 

Ez is a történet része. Remélem sikerül Somának feldolgozni az édesapja hiányát...

https://telex.hu/belfold/2022/08/04/csepreg-ugyeszseg-emberoles-letartoztatas

Ahogy legutóbbi írásaimban is jeleztem a gyermekhalálok és gyermekgyilkosságok sajnos kódolva vannak a magyar gyermekvédelem történetébe. A jelenlegi, csepregi ügyről keveset tudunk, de amit igen, az minden elképzelést alulmúló állapotot tükröz.

A két és féléves kisfiút egész élete során súlyosan bántalmazták, kínozták a szülei, majd meggyilkolták.

Mindez egy közép-európai országban történt meg, és nem egy harmadik világbeli országban. Sajnos az ilyen ügyek azt a képet festik le, amit a szakemberek már évek óta jeleznek, hogy az állam gyakorlatilag kivonult és magára hagyta a szociális ágazatot a gyermekvédelemmel együtt. Mindez az állapot a rendszerek szélsőséges alulfinanszírozásán keresztül valósult meg, ahol a szakemberek kereste kb tizede az európai átlagnak, nincsenek megfelelő szolgáltatások finanszírozva, amit a családok segítésére lehetne fordítani. A jelzőrendszerekben szereplő szakemberek, orvos, bölcsőde, védőnő, tanár, rendőr, stb vagy nem tudja megállapítani a megfelelő gyermekvédelmi kockázatokat, vagy nincs kapacitásuk az alulfinanszírozás miatt megfelelő számú családlátogatást tenni, és ha tesznek is jelzést, nem minden esetben tudja a kivéreztetett szakmai háló megvédeni a gyermekeket.

És ezeknek az állapotoknak az eredménye sajnos tragédiákban, és gyermekhalálokban mutatkozik meg. De úgy tűnik, ezen állapotok megváltoztatása nem érdeke a döntéshozóknak, az államnak, a kormánynak. Nem készülnek érdemi kivizsgálásai ezeknek a gyermekhaláloknak, hogy legalább felmérjük mekkora a baj a gyermekvédelmi rendszerben. Sokan azt mondják, hogy szándékosan nem készít ilyet az állam, hogy ezzel is próbálja eltakarni a probléma mélységét.

Viszont érdemi beavatkozás és finanszírozás nélkül újabb és újabb gyermekhalálok fognak történni.

Csak remélni tudom, hogy lesz olyan szakmai szervezet, aki el tudja érni, hogy érdemi változás is történjen. A Patent és NANE egyesületeken kívül az SZMME (https://szmme.hu/), Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete egyre progresszívabb tevékenysége mindenképpen okot adhat a bizakodásra, de állami beavatkozás nélkül valódi változás nem lehetséges.

https://telex.hu/belfold/2022/05/30/negyszer-tett-feljelentest-az-aszodi-gyerekgyilkos-ellen-a-lanyok-anyja

Amikor ezeket a címeket megfogalmazom, sokan lehet egy hollywoodi történetre gondolnak, pedig ezen a blogon Magyarországon történt eseteket szoktam feldolgozni, kommentálni, főleg azért, hogy hátha valamilyen pozitív változás tud elindulni és ezáltal a gyermekvédelmi rendszer meg tudna akadályozni a fenti cikkben elkövetett gyilkosságok előfordulását.

Ebben a történetben, ami végtelenül drámai a 3 áldozat, 2 tizenéves lány, akiket az édesapjuk bestiális körülmények között baltával gyilkol meg, illetve az édesanya, akinek valahogy fel kellene dolgoznia a lányi elvesztését.

A gyermekvédelmi rendszer, úgy kb mindenestül csődöt mondott ismét. Most őszintén milyen gyermekvédelmi rendszer az, ahol egy ilyen apa láthatását nem korlátozzák úgy, hogy a kockázati tényezők teljesen ismertek. Az anya is többször jelezte, hogy a lányok nincsenek biztonságban az apánál, és távolságtartást is kért ellene. 

Sokszor elmarasztaltam már ezen a blogon is az államot, ahogy a gyermekvédelmet nem biztosítja és nem tud kockázat elemzést készíteni szakszerűen, de itt nem erről van szó. A kockázat nyilvánvaló volt, és mégsem támogatta az anyát a rendszer abban, hogy a gyermekeit ne kelljen a baltás gyilkoshoz küldeni. Gyakorlatilag ebben az ügyben úgy tűnik az állam asszisztál a gyermekek kivégzéséhez, azzal, hogy a meglévő kockázatokra nem reagált megfelelően, és nem segített az anyának a kapcsolat szüneteltetésében.

És itt sem egyéni felelősségről beszélek, pedig nyilván voltak személyek, szakemberek, akik közreműködtek ennek a tragédiának a kialakulásában, hanem az egész rendszer problémáiról, amiért elsősorban a magyar állam felel.

Ezen a blogon már sokszor leírtam, hogy milyen jó lenne ezt az ügyet és más súlyos ügyeket is feldolgozni, hogy hátha lehetne tanulni ezekből az ügyekből, de sajnos megint beigazolódott a legutóbbi prognózisom, hogy amennyiben nem változtatunk semmin, akkor ugyanazokat a hibákat újra és újra el fogjuk követni. Csak sajnos a gyermekvédelem magas kockázatú ügyeinél ezek a hibák gyermekek életébe kerülhetnek. Sajnos attól félek ezek a gyermekhalálok bele vannak kódolva a jelenlegi magyar gyermekvédelmi rendszer működésébe.

Nagyon szívesen látnám, hogy a TASZ vagy más jogvédő szervezetek az anya mellé állva beperelnék a magyar államot, amiért nem védte meg a gyermekeit a baltás gyilkostól. Igazán megérdemelne bármilyen kártérítést az anya, még ha visszahozni a lányait már semmi sem fogja...

https://telex.hu/sport/2022/01/02/szilagyi-liliana-szilagyi-zoltan-uszas-testi-lelki-bantalmazas

 Az ügy kirobbanása óta, számtalan forrás is megerősítette, amit már korábban is sejteni lehetett, hogy Szilágyi Liliánát éveken át bántalmazta az édesapja, akire szinte ki lehet mondani, hogy gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy klasszikus bántalmazó. Minden jel, nyilatkozat, kijelentés, bizonyíték ezt támasztja alá szinte függetlenül attól, hogy Szilágyi Liliána oldaláról, vagy Szilágyi Zoltán oldaláról érkezik.

 Mit is tudunk eddig Szilágyi Zoltánról az elbeszélések alapján?
Czene Attila nyilatkozta, hogy már versenyzőkorában is visszaélhetett a hatalmával.

https://index.hu/fomo/2022/01/10/czene-attila-rak-szilagyi-liliana-uszobotrany/

“Már akkor megvolt a véleményem Szilágyi Zoltánról, - nem feltétlenül pozitív. Mert esetleg velem, mint fiatallal - nem úgy viselkedett”, mondja Czene. A kalsszikus bántalmazókra jellemző a hatalom és a kontrol szerepe és ezekhez való egészségtelen viszony.

És ugye milyen pályát választott Szilágyi Zoltán, jogi pályát, ahol ezeket a hatalmi ösztönöket továbbra is kiélhette.

De persze, haza is vitte, és otthon is terrorizálta a családját. “Szilágyi Zoltán és Gyarmati Eszter házassága a férfi durva és agresszív viselkedése miatt romlott meg, érzelmileg zsarolta, megfélemlítette a feleségét, zsarnokoskodott felette, a családjától, barátaitól eltiltotta.” Mondja a bírósag, aki Szilágyi Gerda felügyeleti jogát is az anyának ítélte, de Szilágyi Zoltán addig manipulálta a rendszert és Gerdát, hogy már nagykorú lett, és így nem lehetett a bírósági végzést végrehajtani.

https://telex.hu/sport/2022/01/07/szilagyi-liliana-szilagyi-zoltan-valoper-birosag-szilagyi-gerda

Ebből a rövid részletből újabb bántalmazói attitúdők is megjelennek, mégszerint az “áldozat” izolációja. Ezt a bántalmazók azért is teszik, hogy még nagyobb kontrolt és hatalmat tudjanak gyakorolni.

Azután a következő részlet, Szilágyi Gerda levele, amelyet már korábban is írtam, hogy jó eséllyel Szilágyi Zoltán közreműködésével írt meg. Ma egy bűnügyi nyelvész gyakorlatilag teljes bizonyossággal ezt meg is erősíti.
https://index.hu/sport/uszas/2022/01/12/szilagyi-liliana-szilagyi-gerda-level-ranki-sara-bunugyi-nyelvesz-elemzes-interju/

 Mellette még volt egy fegyelmie is Szilágyi Zoltánnak, amit szintén minősíthetetlen viselkedése miatt kapott. Ezúttal edzőként nem sikerült megfelelően viselkednie.

És ha mindez még nem lenne elég, az is most derült ki, hogy Szilágyi Liliána amerikai ösztöndíja egy Magyarországról érkező bejelentés hatására szakadt meg. A jelek egyirányba mutatnak, hogy kitől is érkezhetett ez a bejelentés.

És miért is szedtem ezeket a cikkeket így össze, mert ezen a szomorú történeten keresztül látszik, hogy mennyire komoly károkat tud okozni egy családban ha egy bántalmazó hosszú időn keresztül szabadjára van engedve. Több embernek az életét tette tönkre Szilágyi Zoltán úgy, hogy a felelősségvállalásnak a legkisebb jelét sem mutatja. Még Ő fenyegetőzik perrel azok után, hogy mit tett Liliánával és az édesanyjával.

Az ügy abből a szempontból is klasszikus, hogy a családon belüli bántalmazási ügyekben pontosan így szoktak viselkedni az elkövetők, ahogy azt Szilágyi Zoltántól is látni lehet, manipulatívak, sokszor agresszívak, elszigetelik a kiszemelt áldozatot, leépítik az önbizalmát és fizikai bántalmazásba kezdenek, amit olykor szexuális bántalmazás követ. Az áldozatok nem mindig koherensen mesélik el a történetüket, ezért a laikusok azt gondolhatják, hogy nem mondanak igazat, és az elkövető semmilyen felelősséget nem akar vállalni. Ez egy klasszikus felállás ezeknél az ügyeknél, és a szakembereknek ezt tudnia kell, hogy ezek a dinamikák így működnek, ha megfelelően szeretnének ezekben az ügyekben eljárni.

Sajnos túl sokszor tapasztalom, hogy a szakemberek egy része fel sem ismeri ezeket a klasszikus dinamikákat, és így nem is várható megfelelő beavatkozás.

Gondoljunk bele, ha Szilágyi Zoltánt sikerül ebből a családból évtizedekkel korábban kiemelni, akkor mennyivel kevesebb bántódása esik a feleknek ebben a történetben.

 Gyermekvédelmi szakemberként azt gondolom, hogy a beavatkozás iránya mindenképp Szilágyi Liliánára kellett volna, hogy elsődlegesen fókuszáljon, és a már napvilágra került írások elárulják, hogy sokan tudták, hogy valami nincs rendben ebben a családban, de eszükbe sem jutott, hogy lehetne valaki, aki érdemben tud segíteni.

Pedig szerintem ez egy állami kérdés, hogy amennyiben egy gyermeket hosszú időn keresztül bántalmaz az apja és az édeseanya, vagy tágabb családja nem képes megvédeni, ott állami beavatkozásra lenne szükség.

 Szilágyi Liliánának őszintén gratulálok a bátorságához, és hogy már már egy mozgalmat indított el, ami nagyon sok gyermekben, felnőttben, akik hasonló nehézségek között nőttek fel, megerősítést nyertek, hogy nem bennük van és volt a hiba.

https://telex.hu/sport/2021/12/29/testi-lelki-szexualis-bantalmazassal-vadolja-szilagyi-liliana-az-apjat

Szilágyi Liliánára először 2017 ben lettem figyelmes, amikor az Európa bajnoki ezüstérme után egy szokásos interjún feltett kérdésre hosszú monológgal és egészen különlegesen válaszolt. Mélyebben, mint ahogy az úszók általában és már akkor éreztem, hogy ez a lány valami más életutat járhatott be, mint társai. Azt persze nem tudtam, hogy édesapja több, mint egy évtizeden keresztül szisztematikusan fizikai, érzelmi és szexuális formában bántalmazta őt is és az édesanyját is.

Tegnap viszont Szilágy Liliána olyat tett, ami előtt mindenképp meg kell emelnem a kalapom. Áldozatként előállt, és erőt tanúsított. Képekkel illusztrálta az instagram oldalán, azt ahogy a lelke érezte magát, és D. Tóth Kriszta népszerű platformján is készült vele egy mélyinterjú. Szinte bombaként robbant a történet, hogy az eddig elismert jogász, és úszóedző Szilágyi Zoltán hosszú éveken keresztül kegyetlenebbnél kegyetlenebb módon bántalmazta a feleségét, a lányát és lányait. Félreértés ne essék a kisebbik lánya is valószínűleg érintett a bántalmazásban, mert ha nem is őt terrorizálta Szilágyi Zoltán, de akkor is halhatta, láthatta, ahogy az édesanyját, és nővérét veri, abúzálja az apja.

A történet azért sem szokványos, mert Magyarországon még sokszor él az a sztereotípia, hogy a családon belüli erőszak elkövetői általában nem "jómódú" családokból származnak. Itt most ez a téves elméletet az élet is cáfolja, amit a szakirodalmak sokszor leírnak, hogy a családon belüli erőszak sokkal inkább a hatalomról és a kontrollról szól. Itt is erről van szó, miszerint Szilágyi Zoltán úgy gondolta, hogy azt tesz a családjában, amit csak akar. Ha kell megveri a feleségét vagy a lányát, ha úgy gondolta akkor szexuálisan bántalmazta őket. Szilágyi Liliána elmesél egy konkrét esetet, amikor az apja úgy fojtogatta, hogy véraláfutások keletkeztek a nyakán, és az élete is veszélybe kerülhetett volna, ha az édesanyja nem lép közbe. Ez az egy eset súlyos büntetőjogi következményekkel kellett volna, hogy járjon, mert a testi sértés vádpontja szerintem fennáll. 

A kérdés persze az, hogy kinek a dolga lett volna Szilágyi Liliána, testvére és az édesanyja megvédése Szilágyi Zoltántól. Szerintem a gyermekeket, mindenképpen a magyar állam feladata lett volna megvédeni, és az édesanya is támogatást kellett volna, hogy kapjon egy normálisan működő országban.

A másik kérdés, hogy ki fogja megvédeni Szilágyi Gerdát, mert ha jól értesültem Ő még mindig Szilágyi Zoltánnal él.

Ami Szilágyi Zoltán karakterét illeti, egyrészt Szilágyi Liliána elmesélése nagyon életszerűnek tűnik, de ha valakinek bármilyen kétsége lett volna Szilágyi Zoltánt illetően, annak elég megtekintenie, hogyan reagált a lánya által felhozott vádakra. Pont úgy, ahogy a bántalmazók szoktak, semmilyen felelősséget nem vállal, és még Ő akarja feljelenti a lányát, és arra kéri, hogy ne használja többé a Szilágyi nevet, mintha ezt a nevet nem Ő maga, Szilágy Zoltán tiporta volna a sárba a saját magatartásával. 
A dolog másik árulkodó jele, hogy Szilágyi Zoltán ellen már volt fegyelmi eljárás, mert önmagából kivetkőzve támadt egy versenybíróra. Már megint a hatalom és a kontroll.

Nem tudom milyen fenyegetésekkel tartotta sakkban Szilágyi Zoltán a családját, de nem lennék meglepve, ha már életveszélyesen is megfenyegette őket korábban, mert Szilágyi Liliána említi, hogy voltak súlyos fenyegetések is.

Szilágyi Liliána bátorsága nagy pozitívuma ennek az ügynek, de úgy gondolom, a történetnek lesz még folytatása. Az úszószövetség azonnali beavatkozása is jó jelzés a jövőre nézve.

Minden nap azt tapasztaljuk, hogy esnek ki a csontvázak a szekrényből, és egyre több áldozat áll a nyilvánosság elé és mondja el a történetét. Értük is mindenképp megérte Szilágyi Liliánának is elmesélni a történetét...

https://telex.hu/sport/2021/11/11/turi-gyorgy-uszas-bantalmazas-uszo-szovetseg-vizsgalat-alelnoki-poszt

Hetek óta olvasni, ahogy az világhírű úszóink számolnak be, az őket ért uszodai bántalmazásokról, amiket elszenvedtek. Az egyik elkövető, Turi György, aki a cár becenevet kapta, vagy adta magának még mindig tagadja a vádak többségét, de azért az érzelmi bántalmazást és egy idejű fizikai bántalmazást már elismert. Persze, ahogy a bántalmazók szokták, minimalizálja, kisebbíteni próbálja a szerepét és saját felelősségét. Azzal nyugtatja magát, hogy ezt csak így lehetett... 

Eddig Cseh László, Kozma Dominik, Kiss Noémi, Dara Eszter, Szepesi Nikolett, Reményi Diána és Shane Tusup álltak a nyilvánosság elé és mondták el, hogy részesei, vagy szemtanúi voltak Turi György által elkövetett érzelmi, fizikai és szexuális erőszaknak.

Egyébként, ahogy ez az úszórendszer fel volt építve, az maga az rendszerszintű erőszak, ahol az edzők a sportolókat nem tekintették embernek, és arra törekedtek, hogy a hatalmat elvegyék tőlük, és ilyen módon bírják őket teljes behódolásra. Pont, ahogy a családon belüli erőszak elkövetői csinálják és ahogy ők működnek. Természetesen ez a folyamat is a hatalomról és a kontrollról szól, ahol a magyar úszóedzők, Széchy Tamás, Kiss László és Turi György úgy működtek, hogy lelkileg teljesen megtörjék a rájuk bízott sportolókat, és ezáltal teljes hatalmat nyerjenek felettük. Kegyetlen módszereket alkalmaztak, és mindezt egy esetleges siker reményével igazolták.

Remélem, most már egyre többen fogják felismerni, hogy ezek az esetleges olimpiai érmék reményei a gyermekek testi és lelki megnyomorításán keresztül vezettek. És ha valaki azt mondja, hogy nincs más út, az szerintem nem mond igazat.

Természetesen, van más módszer, de ezek az edzők és maga a környezet nem volt erre nyitott, vagy kíváncsi. A másik módszer ugyanis talán nehezebb, és melósabb. Mégpedig, hogy a sportolót partnernek tekinteni, akit másként kell motiválni, és vele együtt kell működni. Természetesen ezek partneri viszonyon alapuló módszerek már Turi György idejében is léteztek, de nem voltak nyitottak erre.

A dolog másik tragédiája, hogy azok a szülők, akik a gyermekeiket önként vitték edzésre ezekhez a bántalmazó edzőkhöz talán nem tudták vagy nem akarták észrevenni, hogy amit csinálnak, az tulajdonképpen hozzájárul a gyermekük bántalmazásához, mert, mint szülőknek nekik egyébként dolguk és kötelességük lett volna, ezektől a bántalmazásoktól megvédeni a gyermeküket, ehelyett viszont pont ők vittek vissza a gyermeküket ezekbe a bántalmazó környezetbe.

Turi Györggyel szemben jelenleg egy feltáró munka zajlik, és remélem az igazság minél nagyobb része ki fog derülni. A fentebb említett edzők ma már vagy nem élnek, vagy nem dolgoznak gyermekekkel, vagy úszókkal.

És még egy adalék. Egerszegi Krisztina minden idők egyik legfiatalabb olimpiai bajnoka 14 évesen nyert először olimpiát és 21 és fél évesen 5 olimpiai arannyal vonult vissza. 25 évesen meg könnyedén elindulhatott volna a Sydneyben rendezett olimpián, ha gondolom az edzője nem uralkodni akart volna felette, hanem partnerként bánik vele. Egerszegi Krisztina a visszavonulása után évekig nem ment le az uszodába. Gondolom megvolt az oka erre...

https://telex.hu/belfold/2021/09/15/dunakeszi-emberoles-tavoltartas

A drámai történet főszereplője egy család, ahol az elvált férj Szeptember 12 én vasárnap láthatás után úgy döntött, hogy meggyilkolja a 14 évvel fiatalabb volt feleségét, 7 éves kisfiát, a volt felesége édesanyját, és végül, mint minden bátor ember magával is végzett.

A leggyakoribb megnyilvánulás ilyenkor a döbbenet, és hogy ki gondolta volna, hogy mi folyik a háttérben. Sokan a nőt hibáztatják, amit a szakma áldozathibáztatásnak tart, és sokan az elkövetőt. Néhány embernek eszébe jut, hogy lehetett volna itt tenni bármit is. Nővédő szervezetek (Patent és NANE) pedig a hajukat tépik, hogy már százszor és ezerszer elmondták mit is kellene tenni, de senki nem hallgat rájuk érdemben.

Mivel már lassan 15 év gyermekvédelemben dolgozom Angliában, ezért nagyon sok domestic abuse (párkapcsolati erőszak) ügyön dolgoztam, és az több, mint 100 párkapcsolati áldozattal készítettem mélyinterjút, így megtanultam, hogy az áldozatok kockázati érzéke hajszálpontos iránytű szokott lenni az őket érhető esetleges veszélyt illetően. Amikor azt érzik, hogy a volt, vagy jelenlegi párjuk meg akarja őket gyilkolni, akkor nagyon sokszor az életük is veszélyben van, és amikor azt, hogy a fizikai biztonságuk nincs veszélyben, az is általában helyesnek bizonyul.

Az angol rendszerben az áldozat kockázati vagy veszély érzését szinte mindig komolyan vesszük, és ennek megfelelően határozzuk meg a cselekvési tervet. 

Mi is történt volna, ha ez az eset egy normálisan működő rendszerben történik. Egyrészt az áldozat tudta volna, hogy a rendőrség és a hatóságok értik a párkapcsolati erőszak dinamikáját, és amikor előszőr veszélyben érezte magát, akkor felhívta volna a rendőrséget tanácsért.

Amikor a rendőrség elkezdte volna a beszélgetést az áldozattal, akkor rögtön a beszélgetés elején kiderült volna, hogy a nő valószínűleg veszélyben lehet, és a volt párjával azonnal beszélni kell, hogy a kockázatot felmérjék. Valószínű ekkor már megfenyegette a férfi a nőt, aki tudta, hogy  a férfinek fegyvere van, és a kapcsolat közben az is biztossá válhatott számára, hogy a férfi, hogyan kezeli a konfliktusos helyzeteket, amikor nem az van, amit ő akar.

Amikor a rendőr elmegy beszélgetni a férfival, akkor a párkapcsolati erőszak képzések során tanultak birtokában a rendőrség tudja, hogyan kell egy ilyen interjút lefolytatni, és a nő által elmondottakkal szembesíteni a bántalmazót. Aki készített ilyen interjút elkövetővel, az tudja, hogy a nők a megtörtént bántalmazásokat nagyon részletesen el tudják mesélni, sokszor a szagokra és egyéb triviálisnak tűnő körülményekre is emlékeznek. Amikor a férfit ezekkel szembesítjük, akkor legtöbbször egy rövid elutasítás, vagy a nő dehonesztálása történik.

A rendőrségi látogatás után, a fegyver elkobzásra kerül.

Ezzel ez a történet már valószínű meg is oldódik, mert ha a bántalmazónak nincs fegyvere, akkor szerintem ez a bestiális bűncselekmények sorozata sem történik meg.

Sajnos, a mai magyar társadalmban sem a rendőrség sem a társadalom többsége nem tudja, hogyan kellene ay ilyen ügyekben eljárni. Mert az nem elég (bár kezdésnek jó lenne) ha a rendőrség és a szakemberek tudnák, hogyan kell az ilyen ügyekben eljárni, és kockázati elemzésen keresztül megvédeni az áldozatokat, viszont a társadalmi bizalomnak is ki kell alakulnia a másik oldalon, hogy tudja a bántalmazott, hogy van kihez fordulnia. Ennek a kölcsönös bizalomnak a felépítése hosszú éveket vehet igénybe, ameddig a szakemberek, családtagok, vagy maga az áldozat fel merje hívni a rendőrséget és szakszerű ellátást kérjen.

Itt halkan jegyzem meg, hogy a miskolci hölgy ügyében, amikor felismerhetetlenné verte össze a volt párja a rendőrségnek ez sem volt elég, hogy a távolságtartás intézményével éljen...

Szóval a címben feltett kérdésre a válasz, hogy természetesen kell az isztambuli egyezményt ratifikálni Magyarországon, de, amíg a rendszer működőképes lehet, az évekbe vagy évtizedekbe kerülhet.

Addig pedig, sajnos, ha nem tesz az állam gyorsan valamit, akkor az ilyen és ehhez hasonló ügyek újra és újra meg fognak történni.

https://www.evangelikus.hu/mee-eszaki-egyhazkerulet-allasfoglalas-donath-laszlo-ugyeben?fbclid=IwAR0TQp6DyaTKYy-xorTwLbdo9X4vcYCECQh_QPjwYXWERoby6YhbKloz7I4

Donáth László ügye, akkor robbant ki, amikor még tavaly egy takarítónő feljelentést tett Donáth László ellen, miszerint fizikailag inzultálta és bántalmazta őt. Azt is elmondja az áldozat a vallomásában, hogy tudomása van arról is, hogy Donáth László másokat is bántalmazott, molesztált.

Ahogy ezt megtanulhattuk a Kiss László és egyéb ügyekből, illetve a "metoo" mozgalomból, hogy amikor egy elkövető a hatalmával visszaél, és az egyik áldozat a nyilvánosság elé áll, akkor nagyon gyakori, hogy további áldozatok is megszólalnak. Nem is tudom hány ilyen példát tudnék hozni, hogy ez a folyamat, hogy szokott ilyenkor, szinte kotta szerűen lefolyni. Az elkövető bántalmazza az áldozatait, általában a környezet asszisztálása mellett, majd, amikor valamelyik áldozat beszélni kezd, az gyakorlatilag kiszúrja a lufit, és a rendszer nem tud tovább "falazni" az elkövetőnek.

Ebben az ügyben én felfedezni vélek hasonló dinamikákat.

Viszont, sajnos megjelent egy politikai szál is az ügyben, miszerint Donáth László volt MSZP-s politikus, és a lánya is ismert ellenzéki politikus, így a kormánypártnak nagyon jól jött ez a botrány. Annyira jól, hogy az eljárás úgy folyt le, hogy úgy tűnik tárgyalás sem volt, ahol Donáth László megvédhette volna magát. Ez pedig járna neki.

Viszont ez a jogtalanság nem jelenti azt, hogy Donáth László nem bűnös, és hogy nem molesztált, bántalmazott nőket korábban.

A Magyar Evangélikus Egyház által lefolytatott vizsgálatban, azt olvasni, hogy több áldozatot is meghallgatott a bizottság és szakértő javaslatát is kikérték, amiben arra a következtetésre jutottak, hogy Donáth László nagy valószínűséggel elkövethette az áldozatok által elmondott, zaklatásokat, szexuális közeledéseket, bántalmazásokat. Az Evangélikus Egyház ezután nyugdíjazza Donáth Lászlót.

Az ügyben még megjegyezném, hogy szociális vezetőtől olvastam, hogy szolidaritást kiállt Donáth László mellett, ami számomra elképesztő hozzáállás megint. Mondjuk a szociális szakma egy két prominense már nem igazán tud meglepni, de szerintem a szociális szakembereknek elsődleges empátiát az áldozatokkal kellene tanúsítani. Nem is egy van, ahogy erről lehet olvasni. Természetesen a bírósági eljárást le kellene tisztességesen folytatni, és Donáth Lászlónak is megadni a lehetőséget, hogy válaszoljon a vádakra. Viszont, ha a tárgyalás megtörténik, és beigazolódik, hogy Donáth László elkövette fenti bűncselekményeket, akkor nem ártana ha ezt a jog is normálisan beárazná, és nem egy a "Kaleta ügy" formájában a szőnyeg alá söpörné.

A magam részéről egyáltalán nem lepődnék meg, ha még több áldozat lenne, de sajnos azon se, ha hiába a tömérdek bizonyíték, csakúgy, mint a "Kaleta ügyben", itt sem lenne az áldozatok számára elfogadható igazságszolgáltatásról beszélni.