https://index.hu/belfold/2020/02/09/tatabanyai_kettos_gyerekgyilkossag/

A nagymamán keresztül, az Emberi Erőforrások Miniszterén át, az átlagemberken keresztül mindenki értetlenül áll a tatabányai gyilkosság elkövetőjének bestiális tettét látva. 
A válaszokat próblják sokan keresni, hogy miért is történhetett ez a szörnyűség meg, és hogy tud valaki ilyet tenni...

Ezek a kérdések egy tőről fakadnak, mégpedig a párkapcsolati erőszak dinamikáját nem ismerő ember szemén keresztül valóban ezek a kérdések merülnek fel.

Az azért meglepett, hogy maga Novák Katalin is úgy látszik nem akarja érteni, hogy mi történik ezekben az esetekben. Ezt írja "Vajon mi vihet rá egy szülőt, hogy elvegye gyermeke életét?"

Ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni ezeket az ügyeket, kicsit a bántalmazó fejével kell gondolkodnunk. Ott empátia a gyermekek felé vagy a feleség felé nem lesz. Viszont a Hatalom és a Kontrol meg fog jelenni. Vagy ezek elvesztése. 
És a hatalom megszerzése, ezeknek az embereknek bármit megér. És itt a bármi, akár a gyermekei élete is lehet. Mert számára a feleség megbüntetése és a hatalom visszaszerzése mindent megér. A gyermekei halálát is. Amíg ezek az emberek egy olyan kapcsolatban élnek, hogy a párjukat a saját kontrolljuk, hatalmuk alatt tudják tartani, addig működik a család és még sokszor a közeli vagy távoli rokon sem látja a problémát, viszont, amint  a "bántalmazott" ki akar lépni a kapcsolatból azonnal megbomlik az egyensúly és az elvesztett hatalmat vissza kell szerezni. Ha pedig ez a hatalom teljesen elveszett, vagyis a bántalmazó szempontjából, akkor meg kell büntetni az elkövetőt. 

Szerintem most, a fentebb vázolt esettel állunk szemben, csakúgy, mint a többi mostanában elkövetett gyermekmészárlásnál is.

Sajnos, a médiában megjelenő hírek mintha felerősítették volna azt a tényt, amit sajnos sokan tudtak, hogy a magyar állam nagyon sok esetben teljesen inkompetens a párkapcsolati erőszak ügyeket megfelelően kezelni, és az gyermekeket megvédeni. Az ártatlan gyermekhalálok megakadályozása szerintem állami feladat lenne. Annyi gyermek halt meg az elmúlt hetekben ártatlanul Magyarországon, mintha háború dúlna. És sajnos dúlik is, a családokon belül, ahol magyar "terrorista" vagy bántalmazó apák, mindenféle állami kontrol nélkül megölhetik a gyermekeiket. Van, hogy az állam asszisztálása mellett, és van, hogy nem tud az állam védelmet nyújtani. 
Majd ez az állam elmondja, hogy minek ide az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, amikor itt minden rendben.

Sajnos látjuk, ezt a minden rendbent, és hogy a kontrol nélkül garázdálkodó bántalmazó férfiak hetente mészárolják le a gyermekeiket. Miért is? Nem szeretetféltésből, hanem azért, mert megtehetik.

Az elmúlt években sajnos ezek az események könnyen megjósolhatók voltak, mert nem tesz érdemi lépéseket az állam, hogy a kapcsolati erőszak ügyekben szakszerűen kezdjen eljárni. És még ha el is kezdene, ez egy hosszú folyamat, aminek az eredményét, akár évtizedes léptekben lehet látni. A rossz hír, hogy ezt a munkát még el sem kezdük, sőt a szükségessét is sokan vitatják, vagy nem is értik.

És mindaddig, amíg nem lesz érdemi változás újabb és újabb gyermekek és nők fognak a bántalmazó férfiak áldozatai lenni.

Abban azért bízom, hogy egyre kevesebben fognak mostmár meglepődni ezeken a híreken, és rájönni, hogy itt nem egy véletlenszerű folyamat zajlik, hanem, hogy ezekben a történetben igenis a legtöbb esetben komoly kockázatcsökkentő lépéseket tehetne az állam.

Hogy ez megakadályozzuk ki kell követelni, az Isztambuli Egyezmény ratifikációját. Nem holnap, hanem ma.