A következő bejegyzés egy vendégszerző, Francis írása, amelyet úgy beszéltük meg, hogy megjelentetek ezen a platformon is.

A debreceni E.ON és a bosszúálló nagymama

Jogszerűség, cinizmus és cinkosság

 „A tartós kánikulára való tekintettel az E.ON áttekinti minden üzemszünettel járó tervezett beavatkozását, annak érdekében, hogy a tartós hőségben a hűtéshez szükséges villamos-energia rendelkezésre álljon a lakosság számára.” – olvasható még a mai napig is a cég honlapján a 2017. augusztusi sajtóközleményük. Tavaly viszont a Tiszántúli E.ON a júniusi hőségriadó kellős közepén szemrebbenés nélkül leszerelte a villanyórát és megszüntette az áramszolgáltatást egy debreceni házban, a gyermekeivel magára maradt édesanya tiltakozása ellenére.

Miközben például Károlyi Zsuzsanna az E.ON marketing és kommunikációs vezetője az Ökumenikus Segélyszervezet csepeli Szociális és Fejlesztő Központjában rendezett eseményen tavaly azt nyilatkozta, hogy „…egy boldog gyermekmosoly igazi érték”, addig a debreceni végeken kiskorú veszélyeztetésében játszik cinkost az E.ON.

Mi is történt Debrecenben egy forró júniusi napon?

Minden előzetes bejelentés vagy tájékoztatás nélkül megjelentek a bosszúállók: a volt élettárs, annak öccse, a keresztapa (a keresztényi szeretet jegyében) és az E.ON két munkatársa.

A gyerekek iskolában voltak, így csak az édesanyjukat találták otthon, aki először felszólította őket, hogy hagyják el a házat, mert ez magánlaksértés. De ugyan mit számított egy nő (!) szava négy meglett férfival szemben? De képzeljük csak el a szituációt, ha mi lennénk egyedül egy háromszintes családi házban…nőként négy férfival szemben. Akik közül a volt élettárs már többször is megütött…

Az édesanya a fenyegetettségből inkább kimenekült, csak akkor tért vissza a házba, amikor a bosszúállók távoztak onnét – a villanyórával együtt. A ház áram nélkül maradt. Az édesanya gyorsan rohant is a debreceni E.ON ügyfélszolgálatához, hogy azonnal szereljék vissza a villanyórát, adják vissza az áramot, de ott azt a tájékoztatást kapta, hogy „az új villanyórát kizárólag az ingatlan nyilvántartásban bejegyzett tulajdonos engedélyével kaphat”.

És persze, hogy a bejegyzett tulajdonos ki más is lenne, hanem a volt élettárs drága anyukája, a csupaszív nagymama, aki a fiaival összejátszva úgy döntött, hogy kiűzi az unokáit az édesanyjukkal együtt a debreceni házból, ami persze így a családban marad. Ugyanúgy, mint az a jólmenő családi vállalkozás, ahol a nagymama a két fiacskájával együtt építi a céget, mert hogy véletlenül se olyan csóróknak képzeljük el őket, akiknek még villanyszámlára sem telik.

A bosszú időzítése és kivitelezése – hála az E.ON hatékony közreműködésének – tökéletes volt. Mert akárhogy is igyekszik sikálni az E.ON a szennyesét és takaródzni a jogszabályokkal, ez az ügy bűzlik. És nem azoktól a megromlott élelmiszerektől, amelyeket ki kellett a hőségriadó kellős közepén dobni a hűtőszekrényből.

Az édesanya ügyvédje egyértelműen leírta Nagy Géza vezérigazgatónak a helyzetet, azokkal a kulcsszavakkal, hogy „büntetőfeljelentés, zsarolás, kiskorú veszélyeztetése, magánlaksértés és zaklatás” és hogy a felek „perben és haragban állnak”. Mi volt erre az E.ON válasza:

„A vételezési helyen történt mérőleszerelést ügyfelünk, …né – a drágajó nagymama – által hiánytalanul kitöltött – mert a drágajó nagymama nagyon precíz – és aláírtan leadott írásos kérelem alapján végeztük el”.

Miután az édesanya ügyvédje finoman megírta, hogy na, ne tegyen az E.ON úgy, mintha nem értené, hogy miről is van valójában szó, a válasz a következő volt.

„Mivel az ingatlan tulajdonosa – a drágajó nagymama – volt a szerződő felünk és ő kezdeményezte a szerződés megszüntetését, az közös megegyezéssel – miközben az édesanya tiltakozott az eljárás ellen – jogszerűen került megszüntetésre és a mérő leszerelésére.”

Elképzelem, ahogy a nagyon precíz öregasszony hiánytalanul kitölti a kérelmet a villanyóra leszerelésről, még az aláírását is akkurátusan rákanyarintja, csak éppen arról feledkezik meg, hogy „jóhiszemű lakáshasználóként” - ha már jogászkodunk - az unokái lakják a házat, sajnos azzal a némberrel 16 éve már, aki valamilyen véletlen folytán az édesanyjuk.

Az E.ON még azt is megtagadta, hogy a két szerelőt az édesanya megidézhesse a hatóságok előtt, mert „a mérők leszerelését végző munkatársaink nevét kiadni nem áll módunkban”. Pedig talán bennük lett volna annyi tisztesség, hogy elmondják: milyen körülmények között is szerelték le a villanyórát azon a forró júniusi napon az édesanya tiltakozása ellenére.

A legcinikusabb persze az volt az E.ON részéről, hogy a lerázó válaszaikhoz még mellékelték a tájékoztatót is, hogy az ügyvéd az ügyfelével együtt forduljon fel, azaz forduljon a békéltető testülethez és a fogyasztóvédelemhez, mert hát ők „jogszerűek” voltak.

Hogyan is nyilatkozott tavaly az E.ON főmarketingese a boldog gyermekmosolyról? Na, innen üzenem, hogy a tavalyi kánikulában áram nélkül maradt két debreceni gyermek arcán nem mosoly ült, hanem arcukról könnyek folytak le, mert az apjuk, a keresztapjuk és a nagymamájuk ezt művelték velük, az E.ON „bűnsegédletével”.