Eltűnödtem azon, hogy a nagy igyekezetben, ahogy  bezarja kapuit Magyarország mi is lesz azokkal a gyermekekkel, akiknek az egyetlen biztonságos hely és környezet az iskola volt. Gondolt ezekre a gyermekekre valaki? Sajnos sok gyermeket ér a családjában fizikai, érzelmi bántalmazás vagy szexuális erőszak és ezeknek a gyermekeknek az iskola amolyan mentsvár, ahol legalább a nap egy részében biztonságban lehetnek. Az ilyen környezetben, veszélyes körülmények között, sokszor életveszélyes helyzetben több ezer gyermek él jelenleg is Magyarországon. És jelenleg ezek a gyermekek összezárva élnek, azokkal az emberekkel, akik bántalmazzák őket, vagyis a szüleikkel. 

Az államnak szerintem kötelessége lenne ezeket a gyermekeket megvédeni a bántalmazástól vagy enyhíteni a bántalmazás helyzetén, legalább azzal, hogy valamilyen formában kapcsolatba lépnek szakemberek a családdal.

A második gondolatom az volt, hogy milyen érdekes, hogy amikor a politikai haszon úgy kívánja, akkor hirtelen eszébe jut az államnak kompetens módon fellépni egy feltehetően veszélyes szituációt megakadályozni. De, ugyanezt a szorgalmat a családon belüli erőszak ügyeknél miért is nem látjuk? Tudjuk, hogy hetente gyilkolnak meg férfiak nőket, gyermekeket, és a szakirodalmakból és jó nemzetközi gyakorlatokból, hogy miként lehetne a bajba jutott nőkön és gyermekeken segíteni, de ez valahogy nem hoz politiaki hasznot, és akkor ugye minek is csinaljuk?

A harmadik dolog pedig, hogy most kezd kialakulni egy meglehetősen agresszív kampány az idősek ellen. Így is szólhatna "Maradj otthon idős" a gyere haza fiatal sikerén felbuzdulva, most épp az idősebb korosztályba igyekszik belerúgni épp egy jelentős százaléka az embereknek. Mert, hogy ugye mi érted teszünk meg mindent, de te ellenkezel és lemész sétálni. Persze, ezeknek az érveknek még lehetne is valami alapja, ha nem valami traumatizált és agresszív mélységből érkezne az üzenet, hanem valami melegebb és empatikusabb helyről, és leülnénk beszélgetni az idősebb családtagjainkkal, és közösen kifundálnánk, hogy miként lehetne ezt a bezárt helyzetet épp ésszel átvészelni úgy, hogy közben a vírust semmilyen formában sem terjesszük.

Zárszóként bízom benne, hogy azokról a bántalmazott gyermekekről, akikről most úgy tűnik lemondott az állam, hamarosan ismét védetebb környezetbe is tudnak járni, és a gyermekvédelmi szakemberek is jelen lesznek az életükben.