Régi tanárom az alábbi írás megosztója, ezért az írás hitelességét elfogadom. Pláne úgy, hogy sok száz hasonló történetet hallottam, láttam magam is.
Röviden itt arról van szó, hogy egy bentlakásos intézményben az intézmény vezetői és még jó néhány stábtag a gyermekek jogaival visszaél és olyan jelek vannak, amelyek arra utalnak, hogy szexuálisan is bántalmazzák az intézményben élő gyermekeket.
Ezen a blogon nagyon sok ilyen és ehhez hasonló írást tettem közzé, amikor a gyermeket olyan bántalmazás ér, amikor az állam megvédhette volna, vagy meg kellett volna, hogy védje. Sajnos ennél az esetnél úgy tűnik, hogy maga az állam, vagyis az egyik intézménye az elkövető, aki a rábízott gyermekek jogaival súlyosan visszaél és bántalmazza őket.
Több, mint 10 éves angliai gyermekvédelemben eltöltött év után, én azt látom, hogy a klasszikus gyermekvédelem csak nyomokban létezik Magyarországon, és sajnos ennek a kárát a gyermekeken kívül a szakemberek is megszenvedik. Mármint azok, akik valóban a gyermekek érdekei mentén próbálnak praktizálni.
Ennél az ügynél is látszik, hogy a cikk írója próbál mindenféle szakmai fórumhoz, hatósághoz fordulni, de szinte semmi érdemleges nem történik. Feltehetnénk a kérdést, hogy miért is nincs Magyarországon egy olyan intézmény, akik klasszikus értelemben a gyermekvédelmi nyomozásokat végzik?
Mert ha lenne, vagy lett volna, akkor ennél az esetnél is kimentek volna, és tudták volna, hogy az intézmény falai közözz élő gyermekek az életük során traumák élhettek át, és emiatt még érzékenyebb, szakmaibb bánásmódot igényelnek. A traumatizált gyermekek sokszor védtelenebbek a külvilág ártalmaival szemben, és ezt a szakembernek nem árt tudni, hogy akár keresik is a veszélyhelyzeteket.
Ez sajnos "nemlétező" állami gyermekvédelmi hivatal azt is tudta volna, hogy a jelzést tevő, jelen esetben a cikk írója rengeteg információval rendelkezik, amelyek nagyon erősen sugallják, hogy komoly gyermekvédelmi határátlépések történnek az intézményben, ezért a hivatal a gyermekeket egy biztonságos helyen hallgatja ki. Tehát nem az intézményben. Ez az eljárás persze egyszerre történik egy rendőrségi kihallgatással is. Mivel ennél az ügynél, akár rendőrségi eljárások is indulhattak volna,
Ezekre az eljárásokra Angliában van hivatal, akit fel lehet hívni, és ezt a munkát valamilyen fokú szakértelemmel elvégzik. Ennél az ügynél ezt közösen végeznék a rendőrséggel, hogy ne kelljen a gyermekeket túl sokszor meghallgatni.
Az interjúk végén pedig ez a gyermekvédelmi szervezet azonnali intézkedéseket eszközöl. Ha csak az erős gyanúja is fennáll, hogy a gyermekeket az intézmény falai között bántalmazás érte, akár azonnal felfüggesztik az érintett dolgozókat, vagy akár bezárják az intézményt és elhelyezik az ott lakó gyermekeket egy biztonságos helyre.
Ahogy látom, egy ilyen gyermekvédelmi szolgáltatás létrehozása nemzeti érdek lenne, és minél későbbre hagyjuk ezt annál több bántalmazott gyermek lesz, akiket az állam nem véd meg.
A jó hír az, hogy már léteznek ilyen rendszerek és vannak olyan magyarul is beszélő szakemberek, akik el tudják mesélni, mondani, hogy miként is szerveződnek ezek a helyek.
Mondjuk, ha azt nézem, hogy pl. a labdarúgásban szinte minden feltétel adott, és mégsem sikerül egyetlen egy sikeresen működő külföldi modellt sem lemásolni, akkor rájövök, hogy a megvalósulása egy ilyen intézménynek inkább utópia, de minél többen látják az alternatívát, annál nagyobb az esély a változásra.
