Magyarországon az állám ismét fantasztikus ötlettel állt elő, miszerint, a már egyébként is nagy hátrányokkal induló gyermekvédelmi rendszerben, vagy egyéb szerencsétlen sorsokat megélt gyermekeknek szinte megtiltja, hogy egyedülálló szülők fogadhassák örökbe, vagy homoszexuálisok. 

Az utóbbi szót kicsit félve írtam le, ismerve, tapasztalva a honfitársaim egy részének erős homofób hozzáállását, miszerint előszeretettel ítélnek meg embereket a szexuális orientációjuk alapján. Talán ezért is hoztam a címben példának az egyedülálló szülő fogalmát, mert talán nekik nagyobb a társadalmi támogatottságuk.

Szóval képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy gyermeket a szüleik nem megefelelő életformái miatt ki kell emelni a családból, és van a családban egy egyedülálló nagynéni vagy nagybácsi, aki nagyon szívesen örökbe fogadná a gyermeket, akkor ezt, ha jól értem nem fogja tudni megtenni, azért mert a kormánypárt épp a homoszexuálisok elleni előítélet miatt érzett indulatokat váltja szavazatokra?

Az egyébként nem egy szakmai kérdés, hogy kinek milyen a szülői kapacitása, és hogyan képes egy gyermeket felnevelni?

Például, hogy képes e biztonságban felnevelni érzelmileg és anyagilag? Milyen életformát él a szülő? Vannak e feldogozatlan traumái? Káros tevékenysége, drog, alkohol, ami a szölői képessége rovására megy? Megfelelő lakhatása, jövedelme? Milyen segítsége van a környezetében, tágabb családjában és azon a lakóhelyen ahol él?

Nevelt e már másik gyermeket, és ha igen, akkor ott milyen kimenetellel? Van e büntetett előélete, és érti e a gyermekvédelmi nehézségeket?

Tisztában van, e azzal, hogy egy örökbefogadás előtt álló gyermek nagy valószínűséggel valamilyen traumát elszenvedett, és emiatt a viselkedése nagyobb fokú szülői képességeket igényelhet? 

Hajlandó e a szülő képezni magát, hogy fejlessze a szülői képességeit?

Szóval, ha jól értem nem a fentebb feltett kérdések határozzák meg azt, hogy egy örökbefogadás előtt álló gyermek hova kerül, hanem a szexuális identitása a szülőknek. Ez véleményem szerint olyan súlyos semmibevétele a szakmai kereteknek, mintha pl.: az összes autószerelőnek azt mondanák, hogy mostantól a piros színű autókat nem javíthatja. Körülbelül ugyanekkora szakmaiságat látok a fenti törvény meghozatala mellett is, és nem is értem, hogy miként tudott ez keresztül menni a parlamenten.

A praxisom során volt olyan ügyem, amikor egy 4 éves afroamerikai kislányt egy fehár leszbikus pár nevelt már több, mint egy éve, és örökbe szerették volna fogadni. Nekem kellett a szakértői véleményt elkészíteni, ami egy több hónapos szakmai munka, több száz oldalas bírósági dokumentum elkészítése, és a fenti kérdések mély körlüljárása és elemzése. Persze, mivel leszbikus párról volt szó, és a gyermek afroamerikai szülőkkel rendelkezett, az identitás kérdéskörét alaposan körbe kellett járni, és az örökbe fogadni készülő pár vállalta és együttműködött, hogy ami az Ő erejükből telik segítsék a kislányt az identitása megerősédésben és kiteljesedésében. Pl: rendszeres kapcsolattartás az rokonaival, nemzeti is kultúrális sajátosságok megőrzése, stb.
Ez az ügy már sok éve volt, és a szakemberek visszajelzése során a kislány a mai napig nagyszerűen fejlődik a leszbikus nevelőszülőknél. 

Az az ország, ahol a szakmai kérdésekben politikusok probálnak döntést hozni, de minden szakmaiságot nélkülözve, szerintem nagyon veszélyes, pláne, ha ezeket a folyamatokat nem lehet visszafordítani, vagy megfelelő szakmai körbe terelni...