https://index.hu/sport/vizilabda/2020/06/18/benedek_tibor_halalhir/

Amikor reggel olvastam, a hírt, hogy meghalt Benedek Tibor, akkor olyan érzés volt, mintha egy közeli rokonomat vesztettem volna el, és azt gondolom sokaknak ez az érzés futott át a lelkén.

Mivel sokan láttuk a játékát a sikereit a TV-n vagy élőben a stadionból, sok közös élményt éltünk át közösen, és ezek közül számos euforikus volt. Talán ezért is, Benedek Tibor halála sokkal jobban fáj nagyon sok embernek, mint egy ismeretlen emberé.

Viszont a legnehezzebb a családjának, a feleségének, és a gyermekeinek lesz feldolgozni az édesapjuk elvesztését. Fel lehet ezt dolgozni gyermekként? Lehet enyhíteni ezen a fájdalmon? 

A véleményem szerint nagyon sokat is lehet, persze az apa hiányát tökéletesen pótolni, az ölelést és az együtt töltött időt visszaadni azt nem lehet, de megérteni egy folyamatot, abban lehet segíteni a gyermeknek. 

A halál kérdése még mindig sok családban tabu, és kevés szó esik róla, tudatos felkészülés pedig még ennél is kevesebb. A gyerekekkel végzett munkám során azt figyeltem meg, hogy már 3-6 körüli tudatos megbeszélés a gyermekekkel csodát tehet. A gyermek felkészülhet a sors által kijelölt lehetőségre, hogy a szüleit az élete során jó eséllyel el fogja veszíteni, illetve, ha ez bekövetkezett, akkor ezt a veszteséget megbeszélheti, és elköszönhet az édesapjától. 

A gyászra, halálra való felkészülés első része lehet, egy pontosan megírt végrendelet, amelyben részletesen meg van írva, hogy mi fog történni a szülőkkel halál esetén, és ha esetleg az a tragédia áll fenn, hogy mindkét szülő egyszerre távozik el, akkor mi fog történni a gyermekekkel. Ebbe a folyamatba a szélesebb családot is érdemes bevonni, így ez a kérdés tisztázva van, és a halál és gyász pillanatában nem kell foglalkozni mással, csak a fájdalommal. Volt nemrég egy ilyen ügyem, ahol a végrendelet hiányában 

Érdemes a hagyatéki tárgyalásokról megkérdezni a közjegyzőket, hogy milyen az, amikor egy rendezetlen családi dinamikába a fájdalom és a gyász közé pénzügyi dolgok keverednek. 

A másik része ennek a munkának a nyílt beszélgetés a halálról, és arról, hogy mostmár apa, Benedek Tibor nincs fizikailag velünk. A megmaradt szülő, Epres Panninak az eléjén kettős nehézsége lesz, mégpedig, hogy a saját fájdalma megélése mellett a gyermeki számára támaszt tudjon nyújtani. Ebben az időszakban szakember segítsége nagyon fontos lehet, mert ezeknek a fájdalmaknak a megélése igazán próbára teheti a lelket. Sokszor nincs is felkészülve rá, és ha fel is van, hatalmas változások tapasztalhatók már 3-6 ülés után. Volt egy anya, akivel dolgoztam, a férjét épp a nászúton hazafelé vesztették el, de a gyermek, aki még akkor a hasában volt, és ő túlélték. Azt hiszem 4 szeri találkozás után mesélte, hogy amikor elment az osztálytalálkozóra, azt vette észre, hogy a gyászmunkában már Ő adott tanácsokat olyan embereknek, akik több tíz éve vesztették el valamely szeretteiket. Ekkor volt az anya 1 évvel a tragédia után, de tudatos gyászmunkával már az 1 éves gyászévforduló sem okozott elviselhetetlen fájdalmat a számára.

Remélem, hogy Benedek Tibor gyermekei és családja tudnak valamilyen segítséget kapni, és azt az űrt, amelyet az édesapjuk elvesztése okoz megfelelő módon tudják kezelni.