Az elmult hetekben megjelent az Ombudsman egy ujabb jelentese es egy sokkolo szamadat, miszerint a szakellatasba kerult gyermekek harmada szegenyseg miatt kerul kiemelesre. Vagyis a gyermeket elveszik a szuleitol (lasd fenti hivatkozas).
Egeszen elkepeszto adat, es, ami ennel is szomorubb, hogy ez nem egy most megjelent friss adat, hanem mar evek ota ez a helyzet es nem valtozik semmi. Ez mit is jelenthet a valosagban, hogy nagy valoszinuseggel a szegenyseggel egyutt megjelennek olyan elethelyzetek, hogy a gyermekvedelem beavatkozasat teszi szuksegesse, es jelzes erkezik a szolgalathoz. A gyermekvedelmi szervek pedig ilyen-olyan okoknal fogva nem latnak megfelelobb eszkozt es allami gondozasba veszik a gyermeket, ezzel elszakitva csaladjatol.
A gyermekvedelmi torveny egesz pontos iranyt mutatna a szerveknek, hogy mit is kellene ilyen helyzetben tenni, vagyis a gyermek legfobb erdeke kellene, hogy legyen az iranyt mutato alapelv, es a masik, hogy anyagi okokbol nem lehetne gyermeket kiemelni, viszont, a torveny melle 20 eve nem sikerult forrast talalni, igy a rendszerek nem csaladot es a szuloket tamogatjak ilyen helyzetben anyagilag es kozben kepesse tevesen dolgoznak - persze ennek is lehetnek akadalyai - de semmikepp sem buntetik a gyermeket es a szuloket azzal, hogy kiemelik a gyermeket. Szamtalan nemzetkozi kutatas keszult a gyermekek kiemelesenek negativ kovekezmenyeirol, hogy a gyermekeknek a kotodese ilyenkor megserul, es ez akar egesz eletukre kihato problemakat okozhat. A masik az a trauma, ami egy a csaladbol valo kiemelessel jar. A gyermek identitasa is serul az allami gondozas egy cimket akaszt a gyermekre, amit hosszu evekig cipel a gyermek. A visszagondozas eselye pedig meg nyugati rendszerekben is keves, Magyarorszagon pedig talan meg kisebb.
Mit is kellene tenni. Hat eloszor is fel kellene haborodni, de jo alaposan, hogy Magyarorszagon ilyen allapotok uralkodnak, es a gyermekeket ilyen traumaknak teszi ki az a rendszer, amelynek segiteni kellene az eleten, es a boldogulasat biztositani. A felhaborodast azert is emelnem ki, mert gyakorlatilag alig lehetett latni barmifele reakciot az Ombudsman jelentesere.
A masodik, mar inkabb az allami feladat lenne, hogy eroforrasokat rendel a gyermekek kore. Tehet, ez az egyharmad, akit kiemelnek, azt mindekeppen a csaladjaban kellene tartani, es ezt a szamot 0 ra kellene csokkenteni. De legalabbis ezt celkent kijelolni. Jelenleg az a helyzet, hogy erre meg szandek sincs, vagy ha van is, arra nem latni tervet, hogy ezt a szamot, hogyan is lehetne minel kisebbre csokkenteni.
A harmadik fontos tenyezo az lehetne, hogy valamilyen formaban a csaladbol valo gyermek kiemeleset valamilyen szakmai feltaras eloz meg, lehetoleg egy erre kikepzett szocialis munkas bevonasaval. Tudom, ezt Magyarorszagon szinte egyaltalan nem tantjak, hogy hogyan is kell egy ilyen ugyet kivizsgalni es az osszegyujtott anyagot erthetoen leirni, de erre is vannak nemzetkozi peldak, es errefele kellene elmozdulni. A kiemelest ugyanis, csak es kizarolag akkor kellene megfontolni, ha a gyermeket sulyos eroszak (veszely) eri, es ezt a veszely helyzetet semmilyen uton nem lehet megvaltoztatni. Ha az intezmenyi halot arra hasznaljuk, hogy szegenyseg miatt emelunk ki gyermekeket, akkor a meg meglevo szukos eroforrasokat is a legrosszabb modon hasznaljuk fel. Az eroforrasokkal pedig megfeleloen kellene banni. Ugy gondolom, hogy a torvenyi szabalyozas vilagosan leirja, hogy mit is kellene tenni, de egyreszt nincs megfelelo eroforras, masreszt a meglevo eroforrasok is rosszul vannak felhasznalva. Ha kiszamolnank, hogy mennyi penzt is fordit az allam azoknak a tevesen kiemelt gyermekekre, akiket a csaladjukban is lehetne tartani, nem beszelve meg az okozott traumakrol es vesztesegekrol, amelyek kesobb meg nagyobb karokat okozhatnak, akkor azt latjuk, hogy az elmeleti elvek gyakorlatba ultetese sem mukodik. A jo gyakorlatot pedig meg lehet es meg is kell tanulni. Legyen az hazai vagy nemzetkozi pelda.
