https://index.hu/belfold/2009/06/10/addig_vert_amig_el_nem_faradt/

A cikk Attiláról szól, aki a szememben egy hős, mert meg kellett küzdenie az apjával, aki rendszeresen bántalmazta. Nekem a brutális és a kegyetlen kifejezés is eszembe jutott, ahogy Attila által elmesélt veréseket meséli. Az apja egyébként tipikus családon belüli erőszak elkövető, és ott is a legrosszabb fajtából, mert nemcsak a feleségét bántalmazta, hanem a fiát is. A bántalmazások mögött ennél az ügynél is a hatalom és a kontrol áll. Ez a motivációja a legtöbb családon belüli erőszak elkövetőjének.

Attila anyja, szintén képtelen volt kiállni a fiáért és volt olyan alkalom, amikor Attilát hibáztatta, hogy meg fogják őket verni, mert Attila nem tanult elég jól szerinte. Nem az volt az anya problémája, hogy bűncselekményt követ el a férje, mivel fizikai erőszakot alkalmaz velük szemben, hanem, hogy Attila okot adott rá. Ilyen ok volt az is, ha Attila radírt használt az iskolában.

Attila többször is öngyilkosságot kísérelt meg, de sajnos ez sem volt elég arra, hogy bármilyen hivatalos szereplő észrevegye, hogy ebbe a családba be kellene avatkozni. Ez az egy a jel egy jólképzett gyermekvédelmi szakembernek, ugyanolyan erős tényező kellene, hogy legyen, mint például a  törött csont. 

Majd Attila fogta magát és gyakorlatilag "kiemelte" magát, amikor elég nagy lett már, és nevelőotthonba költözött. Mint mondja, ezt a kontrolvesztést az apja sohasem bocsájtotta meg neki.

Azért írok erről az ügyről, mert annyira sok tanulságot le lehetne vonni ebből a történetből. Először is, amikor ezeket a nyilvávaló jeleket észlelték az iskolában, barátok, ismerősök, orvosok, pszichológus, akkor kellett volna a gyermekvédelemnek beavatkoznia. Nem is említi ez a cikk ezt a lehetőséget, pedig szerintem a gyermekvédelemnek az az egyik funkciója, hogy megvédi a gyermeket a családon belüli erőszaktól.

Volt egyszer egy hasonló ügyem, ahol a nevelőapa bántotta hasonló módon a 7 éves nevelt fiát, és a jelzések érkeztek is, az iskolától és a pszichológustól is. A gyermek egyszer ki is akart ugrani az ablakon, ami egyértelművé tette mennyire kilátástalannak látta az éltét. A családdal kialakított cselekvési terv része volt, hogy semmilyen fizikai bántalmazást nem érheti a fiút, és közben dolgoztunk az szülőkkel is. Közel 1 évig volt a hatáskörömben az eset, ami fél évvel hosszabb volt, mint az átlag. Sajnos a gyermek iskolája kezdett problémás lenni, és nem tudtuk eldönteni, hogy a bajok még mindig otthonról jönnek, vagy az iskolából. Aztán egy másik iskolát kezdett el a gyermek és a problémák kezdtek rendeződni. 

Kíváncsi vagyok, hogy Attila ügyében milyen változásokat ért volna el, egy angliai szinten működő gyermekvédelmi rendszer, ahol a bántalmazást és a családi dinamikát gyorsan felismerik, és szerződést kötnek a szülőkkel, illetve egyéni segítő beszélgetéseket is folytatnak velük. 
Attilával is hetente, kéthetente találkozik a szoc munkás, ahol megkérdezi mi történik az életében, és probál azokra reflektálni, és változásokat eszközölni. Amennyiben a szülők képtelenek változtatni a viselkedésükön, akkor Attilát megpróbálja elhelyezni családtagoknál, nagyszülőknél vagy nevelőszölőknél. De azt megpróbálja megakadályozni, hogy Attilát bántalmazás érje. Ezt tudta volna Attila is, és a szülők is. 
Már maga a tudat is sokszor fontos felhatalmazást adhat a gyermeknek, és egyfajta önmérsékletet a szülők felé.

Emlékszem, amikor a fentebb említett ügyön dolgoztam, egyszer csak felhívott az iskolai szoc munkás, hogy a fiú beszélni akart velem telefonon. Elmondta, hogy gondok voltak otthon, és megbeszéltük, hogy ezt hogy oldjuk meg közösen. Végül abban maradtunk, hogy felhívom az édesanyját és a nevelőapjával külön beszélgetek el. A munkahelyén látogattam meg a nevelőapját aznap. Persze leegyeztetve és beleegyezve. Onnantól kezdve a fiú tudta, hogyha gond van otthon, akkor van akit hívhat, a szülők is tudták, hogy ezeket az eseményeket nyomon fogjuk követni. 

Nem tudom, hogyan áll Magyarországon jelenleg a fentebb említett gyermekvédelem, és ha a gyermeket bántalmazás éri, akkor van e kihez fordulni.

Sajnos nem vagyok optimista, ahogy elnézem az állam milyen szinten alulfinanszírozza ezt a rendkívűl fontos ágazatot. Úgy tűnik, nem is értik az állami vezetők, hogy mit is kellene egy jól működő gyermekvédelmi rendszernek tennie, és koncepciót sem látok erre. A finanszírozás és a dolgozók fizetése pedig maga az inzultus kategóriája.

Lehet, hogy az ágazatban dolgozóknak másod állásban el kellene menniük focistáknak, és akkor fizetés és megbecsülés is lenne...

https://index.hu/kulfold/2020/06/08/madeleine_mccann_christian_b_gyanusitott_gyilkossagok_eltuntek_szomszedok/

Most, hogy újra felkapta a sajtó ezt az ügyet, gondoltam írok róla én is, hamár annyi mindent elovastam, megnéztem erről ügyről. Elképzelhető, hogy ebből is sorozat lesz, mert nagyon sokrétű az ügy.

Madeline McCann egy angol orvos házaspár első szülött gyermeke, Madelinenek volt két testvére, akik ikrek voltak. Az eltűnése körül kialakult ügy minden idők legjobban dokumentált gyermekeltűnési ügye lett. 

Most itt azokon a dolgokon szeretnék végigmenni, amelyek a mainstream mediaból kimaradtak, és talán kevéssé ismertek a nagyközönség előtt.

Először is, amikor egy gyermekeltűnési ügy van, akkor az első dolgok egyike, hogy a szülőket, meg kell vizsgálni, hogy lehetett e közük Madeline eltűnéséhez. Úgymond ki szokták zárni őket a nyomozásból, amennyiben ártatlanok, akkor másra kelljen fókuszálni.  Itt szerintem, és még sok más szakember szerint sem történt meg a szülők alapos kivizsgálása. Igaz ugyan, hogy az anyát kihallgatták közvetlen az eltűnés után, de egyetlen kérdésre sem válaszolt  a Portugál rendőröknek. Még azokra sem, amivel nyilvánvalóan segíthette volna a nyomozást. A kérdés adódik, hogy miért is nem válaszolt egyetlen egy kérdésre sem? Majd jött az angol állam beavatkozása és rögtön politikai ügy lett az egészből, és innentől kezdve a Portugál rendőrséget elfogultnak lehetett beállítani. 

A következő érdekes rész, hogy, a szülők, és a barátaik tanuvallomásai hemzsegtek az ellentmondásoktól. Az egyik legjelentősebb, hogy a szülők, először azt mondták, hogy az ablakon keresztül jöhetett be az emberrabló, majd a rendőrség megállapította, hogy nem történhetett a idegenkezűség az ablakon keresztül, és ezután a vallomások megváltoztak és hirtelen az ajtón keresztül jöhetett be a behatoló.

Az egyik TV interjúból derült ki, hogy az anya egyszer sem ment le a partra keresni az allítólag eltünt lányát. Illetve, hogy képes volt aludni az eltünés után rövid időn belül. Egy amerikai pszichológus azt írta, hogy képtelenség, hogy valaki aludni tudjon a lánya eltűnése után, mert a pszichéje nem hagyja nyugodni, és folyton a lányára gondolna, ami állandó izgalomban, rémületben, félelemben és intezív állapotban tartaná. Azt mondta, hogy csak akkor tud valaki aludni, ha tudja, hogy a lánya már olyan helyzetben van, amin nem lehet változtatni, pl: meghalt.

Ezek eddig, szerintem mind érdekes adalékok, de a legjelentősebb bizonyítékot, Eddie és Keela nevű speciálisan képzett szaglókutyák szolgáltatták. Eddie és Keela kölyökkoruktól kezdve arra voltak kiképezve egy angliai szakember által, hogy kiszagolják a vért és a holtest illatát. A kutyák közel 300 alkalommal voltak hivatalos bevetésen és sohasem tévedtek korábban. Szerintem nem is nagyon tudnak, mivel nincs érintettésgük az ügyekben, csak ösztönösen végzik, azt, amire kiképezték őket. Szóval a felvétel megtalálható a neten, amikor Eddie és Keela bejelzi a haláleset színhelyét a szófa mögött, és Madeline ruháin, illetve a babáján. Azon a babán, amit a kutyák érkezése előtt egy nappal "véletlenül" Kate az anya kimosott. Képzeljük el, hogy a babán rajta lehetett a lánya illata, de Kate inkább kimosta. Miért is? 

A kutyák még jeleztek az autó csomagtartójánál is, aminek az érdekessége, hogy azt a bérelt autót pár héttel Madeline eltűnése után béreltek. Szóval vannak olyan teóriák, amik azt feltételezik, hogy Madeline holttestét az autóval szállíthatták egy olyan helyre, ahol a rendőrség nem találhatta meg. 

Ezt azért is feltételezték többen, mert elkezdett, Gerry és Kate nagyon magabiztosan nyilatkozni, a kezdeti kényelmetlen nyilatkozatok után. És ezt a nyugalmat adhatta az is, hogy ha nincs holttest, akkor ugye nehéz esetleg rájuk bizonyítani bármit is.

A Portugál nyomozó, aki kezdetben a nyomozást vezette is kiadott egy könyvet, amiben hasonlókat ír, amit itt is látszik. Be is perelték érte, és éveken át tartó pereskedés után végül kimondták, hogy a könyv forgalomban maradhat.

Ha jól tudom a szülők mindenkit bepereltek, akik felvetették annak a lehetőségét, hogy a gyermekük eltűnéséhez közük lehet. És a Madeline részére létrehozott alapítványba font milliók álltak rendelkezésükre ezekre a perekre.

Az egész ügy rendkívül jól le lett fedve az angol média által, egészen a youtube és közösségi média megjelenéséig, ahol számtalan szakértő elemezte ezt az estetet, és a kommentelők 95% ugyanarra a véleményre jutott, amire itt én is utalok.

Még egy érdekes gyermekvédelmi kapcsolata is van az ügynek, hogy Madelinet és a két testvérét a szülei magára hagyták, miközben egy közeli étteremben vacsoráztak, ami alapból elhanyagolásnak minősül, de ezeket a kérdéseket sem nagyon tehette fel senki Gerrynek és Katenak. Sok más fontos kérdés mellett.

Azt hiszem a véleményem kiolvasható ebből az írásból. Azt gondolom, hogy számtalan kérdés nincs megválaszolva ebben az ügyben, és Gerry és Kate szerintem többet tud, mint amit eddig a nyilvánosságnak vagy a hatóságnak elmondtak.

https://index.hu/kultur/media/2020/05/25/nok_lapja_koronczay_lilla_vekasi_andrea/

Nagy felháborodást váltott ki a napokban a Nők Lapja egyik véleménye, melyben a lap egyik alkalmazottja, Koronczay Lilla sajnos kissé - vagy nagyon - áldozathibáztató módon közelített meg egy családon belüli erőszak elszenvedőjét ért esetet és próbálta a bántalmazó felelősségét minimalizálni. 

Sajnos az utóbbi időben sok ilyet látunk, akár merre nézünk, elég, a parlamentet és ott megválasztott politikusokat, vagy egyéb társszakmák képviselőit megnézni, de én sok ilyen hozzáállással találkozom a szociális értelmiség köreiben is sajnos.

Ami viszont ebben a történetben írásra késztetett, az, hogy itt az ügyet nagyon elegánsan kezelte a Vékási Andrea, főszerkesztő és ennek hatására Koronczay Lilla is elnézést kért. A cikk megjelenése után a "Nem tehetsz róla tehetsz ellene" nyílt levelet írt a Nők Lapja szerkesztőségének, és az érdemi válasz nem is maradt el. 

Itt most nem kezdtek bele szerecsenymosdatásba, és történelem hamisításba, hogy nem is úgy volt, meg nem így kell érteni, meg a szőnyeg alá söpörni dolgokat. Hanem, azt tették, amit szerintem egy demokratikusan gondolkodó vezető tesz, elnézést kér és javítja a hibákat, hogy az ott többé ne forduljon ugyanúgy elő. 

Vékási Andrea elnézést kért, és jelezte, hogy változtatni fog a stratégián és szakembert kér fel, hogy ilyen esetekben véleményt formáljon, és mellette Koroncay Lilla is elnézést kért. 

Nekem ez a probléma kezelés nagyon tetszett és nagyon jó lenne, ha ragadós lenne ez a példa. Mert, problémák, hibák minden rendszerben vannak, de sajnos, oly sokszor látjuk, akár ezen a blogon is, hogy hány embert végeztek ki a bántalmazó férfiak, és szinte semmilyen következmény nem történt, hanem minden folytatódott, úgy, ahogy korábban. Ennek a viselkedési módnak az a veszélye, hogy a hibák újra és újra meg fognak tudni ismétlődni. Míg ezzel szemben a Nők Lapjában ez a hiba mégegyszer ugyanígy nagy eséllyel nem fog bekövetkezni.

Persze nem szabad elfelejteni a felháborodást sem, amit a cikk kiváltott, mert ha az nincs, akkor valószínű, a bocsánatkérés sem biztos, hogy ilyen gyorsan megtörténik.

A javaslatom a végére, hogy örüljünk, hogy ez az ügy ilyen másként, europaian, demokratikusan zárult, és remélem tanulságul fog szolgálni mások számára is.

https://index.hu/belfold/2020/05/13/felfuggesztett_bortont_kapott_a_gyermekpornoba_belebukott_perui_nagykovet/

Több forrás is lehozta azt a hírt, ami arról a még nem jogerős ügyről szól, amibe a volt perui nagykövet keveredett. Történt ugyanis, hogy az amerikai hatóságok egy nemzetközi nyomozást folytattak és így sikerült felfedezni Kaleta Gábor titkos szokásáinak egy részét, melyben közel 20 ezer gyermekpornográf felvételt találtak a számítógépén.

Ha jók az értesülései azoknak az újságoknak, amelyeket ez ügyben olvastam, akkor a magyar állam kiemelt szerepet játszott Kaleta hazahozásában és így a súlyosabb büntetés elkerülésében. Aztán, ahogy látjuk, a bírósági tárgyalás után pedig szabadon távozhat és ha úgy akarja, akkor folytatja titkos tevékenységeit, mostmár nyugodtabb körökben, az ország határain belül, ahol az amerikai ellenőrzéshez hasonlóra nem kell számítania.

Az ügyből sok részletet nem tudunk, és már többször olvastam azokat az igen cinikus hozzászólásokat, hogy miért különféle újsághírekből merítkezünk. Hát mondjuk azért, mert nem születnek részletes elemzések, vagyis csak nagyon ritkán. Angliában minden olyan esetben, amikor egy gyermek meghal vagy súlyos bántalmazást szenved el, akkor egy multi diszciplináris stáb összeül, és kivesézik az ügyet nagyon részletesen és ajánlásokat készítenek, hogy mit is lehetett volna másként csinálni és megpróbálni leszűrni a tanulságokat. Ezeket a jelentéseket pedig nyilvánosságra hozzák minden hónapban. Általában megyénként vannak ezek a csoportok kijelölve, és az ügyek súlya dönti el, hogy érdemes e a jelentést elkészíteni. Pl.: előre tudható haláleset esetén nem készítenek jelentést. De ha például egy olyan ügy van, ami felkelti a mainstream media figyelmét, akkor akár több száz oldalast jelentést írnak.

Évek óta szajkózom, hogy miért nem készülnek ilyen jelentések Magyarországon? Miért nem követeljük ki ezeket? A gyermekvédelem nagyon sokat változott pusztán azért is, mert tanultunk, azokból a hibákból, amelyeket korábban elkövettünk.

Visszatérve Kaleta Gábor esetére, én magyar állampolgárként nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen veszélyforrást is jelent ő a magyar gyermekekre? Hány évesek voltak azok a gyermekek, akiknek a képeit megtálálták a számítógépén? Milyen neműek voltak? Honnan szerezte a képeket? Volt arra utaló jel, hogy az online térből ki akart lépni Kaleta Gábor és gyermekek elleni erőszakra is gondolt? Vagy már esetleg el is követhetett ilyen irányú bűncselekményt?

A pedofilok egy része, a dark webről szerzi a képeket, és ezen képekre való maszturbálás okoz nekik szexuális töltetű izgalmat. Maga az erekció ezekre a képekre, a kondicionálásnak az a része, ami örömforrást is okoz, emiatt elkezdik ismételni a folyamatot. Vannak olyan pedofilok, akik itt megállnak, de a sajnos sokan nem, és megpróbálnak gyermekkel is szexuális kapcsolatot létesíteni. Ennek a módja is különféle lehet, de legtöbbször szofisztikált módszereket alkalmaznak, és megpróbálják "becserkészni" a gyermeket, és meghajlítani a gyermek fejében a világot, úgy, hogy a gyermeket meg tudják rontani. 

A gyermekek mindkét esetben - akár lefényképezik őket, vagy szexuálisan bántalmazzák - súlyos érzelmi bántalmázásnak lehetnek kitéve, amit sok esetben szinte soha nem tudnak feldolgozni. Úgy is mondják, ilyenkor "meghal a lélek."

Ezen kérdések megválaszolása nélkül nehéz lenne megállapítani megkorra veszélyt is jelenthet Kaleta Gábor a magyar társadalomra, de a nyilvánosságra került információk szerintem nem adnak okot a nyugalomra.

Ha ez az ügy Angliában történik meg, és nyilvánosságot is kap, szerintem a börtönbüntetést biztos, hogy nem úszta volna meg. Illetve bekerült volna a neve egy olyan regiszterba, ahol  azokat az embereket tartják nyilván, akik gyermekek elleni szexuális bűncselekményt követtek el. Ilyenkor a hatáság utánkövetéssel és terápiás munkával próbálja az elkövetőtt visszaintegrálni, de sok esetben a szomszédokat is értesíteni kell, arról, hogy egy magas kockázatú szexuélis elkövető költözött a környékre. Mindezt sajnos azért fontos, mert a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a visszaesések száma nagyon magas ezeknél az elkövetőknél.

Remélem valami csoda folytán a magyar hatóságok is átgondolják ezetket a veszélyforrásokat és a gyermekek érdekében megpróbálnak válaszokra találni a fentebb említett kérdésekre is.

https://index.hu/belfold/2020/05/07/mosonmagyarovari_ugyeszseg_szexualis_visszaeles_buntette_gyermek/

Cseke Balázs, újságíró vette a fáradtságot, hogy megírja ezt e szörnyű bűncselekményt, ami egy 13 éves kislány becserkészéséről és megerőszakolásáról szól. Az elkövető egy 34 éves férfi, aki a lány édesapjának a munkatársa.

Gyakori eset ez, hogy közeli rokonok által kerül a kiskorú közelébe a szexuális bántalmazó. 

Viszont, amiért megírom ezt a bejegyzést, mert Cseke Balázs, azt írja "a vádlott szexuális aktust kezdeményezett, amire végül a lány beleegyezésével sor is került." 

Egy 13 éves lány a koránál fogva nem egyezhet bele a szexuális aktusba, és itt arról volt szó, hogy a lány bizalmába férkőzött egy szexuális ragadozó, aki megerőszakolta a lányt.

Ehhez képest, az írás arra enged következtetni, mintha egy kölcsönös kapcsolatról lenne szó. Elképesztő. És mindez leközölve az ország egyik legolvasotabb felületén.

Gondolom a cikk keresztül ment, még egy szerkesztő kezén is, akinek ez nem tűnt fel, hogy megint egy bestiális bűncselekmény történt, ami sajnos lehet, hogy egész életére kihathat a 13 éves lánynak.

Írtam ezügyben az index.hu nak, de sajnos nem javították a cikket, így úgy határoztam, hogy a magam kis eszközével felhívom erre a problémára a figyelmet.

https://index.hu/belfold/2020/05/04/szilagyi_istvan_felesege_a_boltba_rohant_segitseget_kerni/

Sajnos a családon belüli erőszak (domestic abuse) nemcsak védtelen nőket, és gyermekeket érint, hanem nagyon sokszor időseket is. Itt a közös pont a kiszolgáltattság és az, hogy az állam szakszerű beavatkozása nélkül a kiszolgáltatott fél (gyermek, nő, idős) életébe kerülhet, az elmaradt szakszerű beavatkozás hiánya.

Mert, mint sok más esetben, amit akár ezen az oldalon is megírtam, sajnos halálesettel végződnek ezek az történetek. A kérdés ott motoszkál a fejemben, hogy meg lehetett volna akadályozni ezt a gyilkosságot? Szerintem igen. És nem is nagyon kellett volna titkosszolgálati eszközöket bevetni ahhoz, hogy rájöjjenek az illetékes szervek (magyar állam), hogy itt, ebben a családban súlyos erőszaknak van kitéve egy ember. Látom, sokan most meglepődtek, mert Szilágyi István közismert ember, és így jobban lehet azonosulni vele, de sajnos az Ő kiszolgáltatottsága egyáltalán nem egyedi eset.

A családon belüli erőszak dinamikájáról már nagyon sokat írtam és a hatalom és a kontrol jelenlétéről. Szerintem, a bántalmazó magatartásánal itt is felmerült ezeknek tényezőknek a megléte, illetve, hogy az áldozat nem képes feljelentést tenni. 

Olvastam szakemberek írását, hogy itt mindenki tudott mindent a bántalmazás tényéről, a rendőrségen keresztül, a bíróságon át, a szociális szakemberek és még a szomszédok is. A szakember azzal zárta a gondolatait, de mit lehet tenni, ha a bántalmazott nem kíván feljelentést tenni?

Mondjuk kiemelni az erőszaktevőt a családból. Erre nem gondolt senki? Mert ha gondolt volna, akkor lehet, hogy még ma is élne Szilágyi István. A bizonyítékok tömkelege állt rendelkezésre, hogy bántalmaznak egy ártatlan és védtelen embert, akit hatalmában tart a fia, és brutálisan bántalmazza is. 
Ilyenkor az állam miért nem tudja megvédeni a kiszolgáltatott helyzetben lévőt a bántalmazótól.

Szerintem több okból sem, és sajnos az egyik része ennek az, hogy nem alkalmazzuk a nyugat európai modelleket, és nem emelünk ki veszélyes bántalmazókat a családból.

Ha már úgyis tudott mindent mindenki, akkor miért nem volt egy szakmaközi együttműködési megbeszélés arról,  a rendőr, a szociális munkás, család és érintett szakemberek beavatkozásával, ahol terv készül arról, hogy miként lehetne megakadályozni azt, hogy Szilágyi István további kék zöld foltokat szerezzen, vagy hogy egy kalapáccsal adjon verjék. 
Ha nem tesz feljelentést akkor nem lehet tenni semmit?

Dehogynem, akkor is készülhetne terv, de azt bele kell kalkulálni a segítő munkába, hogy a bántalmazott nem képes arra, hogy feljelentést tegyen. Csak mellékesen jelzem, hogy nagyon sok bántalmazott képtelen arra, hogy végig csinálja a feljelentést, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségük állami védelemre.

Sajnos, ilyen irányú írást nem sokat láttam, hogy mit is lehetett volna tenni, hogy megakadályozzuk ezt a bestiális bűncselekményt, márpedig ezen elemzések nélkül megint maradni fog minden úgy, ahogy eddig is.

A történet ott folytatódik, hogy a rendőrség kiemelte a bántalmazót a családból és innetől kezdve az anya tényleg egyedül maradt a két gyermekkel és a számtalan megoldhatatlannak látszó problémával. A lakás "természetesen" bántalmazó nevén van, csakúgy mint a bankszámlák kulcsai, de még az állandó letelepedéshez szükséges visszaigazolási kódok is. 

Az angol belügyminisztérium, miközben szorgalmasan próbálta kielégíteni, az angol rasszisták igényeit a Brexit közben, úgy gondolta, hogy az állandó letelepedési státusz egy digitális státusz lesz, és a belépő kódot, csak azzal az email címmel lehet megkapni, amin a regisztáció is megtörtént. Nesze neked domestic abuse...

Ilyenkor az anya egy teljesen új és védtelen helyzetbe kerül, ahol szinte mindent hirtelen kell megtanulnia. Ügyeket kell elkezdeni intézni és mellesleg a család életét is egyben kell tartani. Mellette, még általában az elkövető is vegzálni szokta, mert ugye nem tetszik neki, hogy a régi jól megszokott bántalmazás véget ért, és nincs aki felett uralkodjon.

Ez az elképesztő nehéz helyzetben lévő nő, ekkor valahogy mégiscsak erőt merített valahonnan, és elkezdett mindent elintézni. A gyerkeknek, iskolát, mert ugy a járvány miatt, csak a szociálisan rászorult gyermekek járhatnak, és így el tud járni az anya dolgozni és pénzt keresni. 
Az önkormányzatnál elkezdte átíratni a papírokat a lakásra, es persze a segélyekre, ami járt neki. És közben telelfonon egyre többet zaklatta a volt férje.

A férfi a kontrol vesztés miatt rászánta magát, hogy mégiscsak meggyilkolja a feleségét, mert ha már az övé nem lehet, másé se lehessen. Vagy az újkori magyar rendőrségi szakértők, ezt a jelenséget "szerelemféltésnek" nevezik. Sajnos, ezt a kifejezést egy rendőrségi szakértő használta egy rádiós interjúban.

Szóval, a volt férj megszegi a távolságtartást és egy késsel megszúrja az anyát. A nő túléli a támadást és a gyors kórházi segítségnek köszönhetően már sokkal jobban van. A férfi ezek után előzetes letartóztatásba kerül, és a rendőrség a bírósági tárgyalásig ott is fogja tartani. A tárgyalás még májuban meg lesz tartva. 

Innen kívülről nem tudom, hogy a nő végig tudja e csinálni a tárgyalást, és ki tud e állni a bíróságon a férfi ellen tanúskodni. Sajnos ezen a téren nagyon kevés ilyen nővel találkoztam, és inkább az a jellemző, hogy nem tudnak a külső nyomásnak engedni, és visszavonják a feljelentést. 

A gyilkossági kísérlet után az angol hatóságok is észbe kaptak, és elkezdték felgöngyölíteni az ügyet, illetve  a gyermekvédelem is bevonódott.

A két gyermek pedig szerintem nagyon össze lehet zavarodva, és nem értik mi történt körülöttük. Remélem, hogy fognak kapni megfelelő támogatást, és hogy jövő élhetőbb lesz számukra.

A történet szereplője észak Angliában él, és az interneten talált rám, mivel egy barátnőjének is segítettem korábban, aki javasolta, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Azért gondoltam, hogy megosztom itt a történetét, mert azt gondolom, hogy sokan, akik gyakorló szakemberek vagy érdeklődnek a téma iránt tanulhatnak ezekből a történetekből. Mint minden családon belüli erőszak ügynél itt sem lehet megjósolni a kimenetelt, a számtalan variáció miatt, de talán törvényszerűségek kirajzolódhatnak az ügymenetből. Bizonyos részleteket, az anonimitás szempontjából megváltoztattam. 

Az áldozat és az elkövető 15 évig éltek egy kapcsolatban és 2 gyermekük van, egy 10 éves kislány és egy 12 éves kisfiú. A kapcsolat az elején jól indult, az anya elmesélése alapján, de később a férj módszeresen elkezdte leépíteni a nő önbizalmát, önértékelését, és külső kapcsolati rendszereit. Folyamatosan kritizálta az anyaságát, a külsejét és később elkezdte fizikailag is bántalmazni.

Ezek a sorok a praxisomban annyira tipikus párkapcsolati minták, hogy szinte már kívülről tudom, hogy mi fog követkeni. Mindig elszomorít, amikor hallam az áldozatok elmesélését ezekről a számukra teljesen kilátástalan helyzetről, amiben érzik magukat. Sokszor az elkövető el is éri, hogy őket képzelje az áldozat az egyetlen megmentőjének, és tamaszának, és közben bántalmazza is.

Mivel ennél az ügynél nem én vagyok az esetgazda, így a keretekre még jobban oda kell figyelni. Ha kéréssel fordulnak hozzám, amiben tudok segíteni, vagy véleményezni, akkor azt megteszem, de nem kérdezek rá dolgokra, mintha én lennék az esetgazda. Ha önként elmondja az áldozat, akkor meghallgatom. Azt is elmondtam, hogy nem tudok sokszor beszélni telefonon, mert nincs időm, de ha hirtelen segítség kell fordításban, vagy véleményben, és van időm, akkor próbálok gyorsan reagálni. De nincs kötöttség egyikünk részéről sem.

Miután a folyamatos bántalmazás mindennapossá vált, az áldozat ezt el is fogadta normalitásnak. Kiutat innen nem látott, mert önbizalma a béka feneke alatt volt, és próbálta a két gyermekét megóvni a bántásoktól, amennyire tudta. Például, napközben próbálta kerülni a vitákat, hogy a gyerkek ne lássák, hallják ezeket. A legtöbb fizikai bántalmazás este történt, amikor a gyermekek már aludtak. Viszont, így is láthatták  a gyermekek, ahogy az apa uralkodik az édesanyjukon.

Sajnos ez is egy tipikus családon belüli erőszak minta, ami a nő reménytelen helyztetét jól ábrázolja. Sokszor olvasom laikusoktól, hogy "de miért nem lép ki a nő?" Ezek a kérdések mindig jól jelzik, ha valakinek elképzelése sincs erről a létállapotról, amibe ezek a nők kerülnek. Itt a nő világképében nincs menekvés, csak túlélés. Egyik napról a másikra. A fordultot az jelentheti, ha valahogy a hatóságok megjelennek, mert akkor ez a dinamika felborul, és amennyiben a szakemberek elkezdik a nőt felkarolni, felépíteni az önbizalmát, és képessé tenni, és ezzel egyidőben az elkövetőt szembesíteni a viselkedésével, akkor a változások felgyorsulhatnak.

A történet ott folytatódik, hogy az egyik "szokásos" esti bántalmazás során a gyermekek is bevonódtak, ami arra ösztönözte az áldozatot, hogy végre kihívja a rendőrséget. Itt a döntő dolog a gyermekek bevonása volt az erőszakba. "Amit én még elviseltem, azon nem akartam, hogy a gyerkek is keresztülmenjenek." Mondta az anya. 

Megint egy rendszeres válasz, hogy az anyai ösztön ilyenkor sokszor feltámad.

Az angol rendőrség annak rendje és módja szerint eltávolítja a bántalmazót a családból és távolságtartást rendel el. 

Itt a magyar kollegáknak írom, hogy nem a gyereket emelik ki, vagy az áldozatot vegzálják, hanem a bántalmazót emelik ki. Nem is értem, miert nem sikerül ezt a gyakorlatot otthon is megvalósítani. Néhány évvel ezelőtt, amikor egy magas rangú magyar szociális vezetővel beszéltem, és büszkén mondja, hogy nálunk a gyermeket emelik ki ilyenkor, mert a családon belüli erőszak fenáll, és az veszélyeztető tényező a gyermekre. Majdnem leestem a székről, és nem értettem, hogy egy ember erőszakos viselkedése miatt, miért kell a család ártatlan tagjait is büntetni.

A történetet később folytatom, mert hosszú az ügy és sajnos a képen szereplő kés is előkerül. A kép egyébként illusztráció.

Eltűnödtem azon, hogy a nagy igyekezetben, ahogy  bezarja kapuit Magyarország mi is lesz azokkal a gyermekekkel, akiknek az egyetlen biztonságos hely és környezet az iskola volt. Gondolt ezekre a gyermekekre valaki? Sajnos sok gyermeket ér a családjában fizikai, érzelmi bántalmazás vagy szexuális erőszak és ezeknek a gyermekeknek az iskola amolyan mentsvár, ahol legalább a nap egy részében biztonságban lehetnek. Az ilyen környezetben, veszélyes körülmények között, sokszor életveszélyes helyzetben több ezer gyermek él jelenleg is Magyarországon. És jelenleg ezek a gyermekek összezárva élnek, azokkal az emberekkel, akik bántalmazzák őket, vagyis a szüleikkel. 

Az államnak szerintem kötelessége lenne ezeket a gyermekeket megvédeni a bántalmazástól vagy enyhíteni a bántalmazás helyzetén, legalább azzal, hogy valamilyen formában kapcsolatba lépnek szakemberek a családdal.

A második gondolatom az volt, hogy milyen érdekes, hogy amikor a politikai haszon úgy kívánja, akkor hirtelen eszébe jut az államnak kompetens módon fellépni egy feltehetően veszélyes szituációt megakadályozni. De, ugyanezt a szorgalmat a családon belüli erőszak ügyeknél miért is nem látjuk? Tudjuk, hogy hetente gyilkolnak meg férfiak nőket, gyermekeket, és a szakirodalmakból és jó nemzetközi gyakorlatokból, hogy miként lehetne a bajba jutott nőkön és gyermekeken segíteni, de ez valahogy nem hoz politiaki hasznot, és akkor ugye minek is csinaljuk?

A harmadik dolog pedig, hogy most kezd kialakulni egy meglehetősen agresszív kampány az idősek ellen. Így is szólhatna "Maradj otthon idős" a gyere haza fiatal sikerén felbuzdulva, most épp az idősebb korosztályba igyekszik belerúgni épp egy jelentős százaléka az embereknek. Mert, hogy ugye mi érted teszünk meg mindent, de te ellenkezel és lemész sétálni. Persze, ezeknek az érveknek még lehetne is valami alapja, ha nem valami traumatizált és agresszív mélységből érkezne az üzenet, hanem valami melegebb és empatikusabb helyről, és leülnénk beszélgetni az idősebb családtagjainkkal, és közösen kifundálnánk, hogy miként lehetne ezt a bezárt helyzetet épp ésszel átvészelni úgy, hogy közben a vírust semmilyen formában sem terjesszük.

Zárszóként bízom benne, hogy azokról a bántalmazott gyermekekről, akikről most úgy tűnik lemondott az állam, hamarosan ismét védetebb környezetbe is tudnak járni, és a gyermekvédelmi szakemberek is jelen lesznek az életükben.

https://index.hu/belfold/2020/02/09/tatabanyai_kettos_gyerekgyilkossag/

A nagymamán keresztül, az Emberi Erőforrások Miniszterén át, az átlagemberken keresztül mindenki értetlenül áll a tatabányai gyilkosság elkövetőjének bestiális tettét látva. 
A válaszokat próblják sokan keresni, hogy miért is történhetett ez a szörnyűség meg, és hogy tud valaki ilyet tenni...

Ezek a kérdések egy tőről fakadnak, mégpedig a párkapcsolati erőszak dinamikáját nem ismerő ember szemén keresztül valóban ezek a kérdések merülnek fel.

Az azért meglepett, hogy maga Novák Katalin is úgy látszik nem akarja érteni, hogy mi történik ezekben az esetekben. Ezt írja "Vajon mi vihet rá egy szülőt, hogy elvegye gyermeke életét?"

Ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni ezeket az ügyeket, kicsit a bántalmazó fejével kell gondolkodnunk. Ott empátia a gyermekek felé vagy a feleség felé nem lesz. Viszont a Hatalom és a Kontrol meg fog jelenni. Vagy ezek elvesztése. 
És a hatalom megszerzése, ezeknek az embereknek bármit megér. És itt a bármi, akár a gyermekei élete is lehet. Mert számára a feleség megbüntetése és a hatalom visszaszerzése mindent megér. A gyermekei halálát is. Amíg ezek az emberek egy olyan kapcsolatban élnek, hogy a párjukat a saját kontrolljuk, hatalmuk alatt tudják tartani, addig működik a család és még sokszor a közeli vagy távoli rokon sem látja a problémát, viszont, amint  a "bántalmazott" ki akar lépni a kapcsolatból azonnal megbomlik az egyensúly és az elvesztett hatalmat vissza kell szerezni. Ha pedig ez a hatalom teljesen elveszett, vagyis a bántalmazó szempontjából, akkor meg kell büntetni az elkövetőt. 

Szerintem most, a fentebb vázolt esettel állunk szemben, csakúgy, mint a többi mostanában elkövetett gyermekmészárlásnál is.

Sajnos, a médiában megjelenő hírek mintha felerősítették volna azt a tényt, amit sajnos sokan tudtak, hogy a magyar állam nagyon sok esetben teljesen inkompetens a párkapcsolati erőszak ügyeket megfelelően kezelni, és az gyermekeket megvédeni. Az ártatlan gyermekhalálok megakadályozása szerintem állami feladat lenne. Annyi gyermek halt meg az elmúlt hetekben ártatlanul Magyarországon, mintha háború dúlna. És sajnos dúlik is, a családokon belül, ahol magyar "terrorista" vagy bántalmazó apák, mindenféle állami kontrol nélkül megölhetik a gyermekeiket. Van, hogy az állam asszisztálása mellett, és van, hogy nem tud az állam védelmet nyújtani. 
Majd ez az állam elmondja, hogy minek ide az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, amikor itt minden rendben.

Sajnos látjuk, ezt a minden rendbent, és hogy a kontrol nélkül garázdálkodó bántalmazó férfiak hetente mészárolják le a gyermekeiket. Miért is? Nem szeretetféltésből, hanem azért, mert megtehetik.

Az elmúlt években sajnos ezek az események könnyen megjósolhatók voltak, mert nem tesz érdemi lépéseket az állam, hogy a kapcsolati erőszak ügyekben szakszerűen kezdjen eljárni. És még ha el is kezdene, ez egy hosszú folyamat, aminek az eredményét, akár évtizedes léptekben lehet látni. A rossz hír, hogy ezt a munkát még el sem kezdük, sőt a szükségessét is sokan vitatják, vagy nem is értik.

És mindaddig, amíg nem lesz érdemi változás újabb és újabb gyermekek és nők fognak a bántalmazó férfiak áldozatai lenni.

Abban azért bízom, hogy egyre kevesebben fognak mostmár meglepődni ezeken a híreken, és rájönni, hogy itt nem egy véletlenszerű folyamat zajlik, hanem, hogy ezekben a történetben igenis a legtöbb esetben komoly kockázatcsökkentő lépéseket tehetne az állam.

Hogy ez megakadályozzuk ki kell követelni, az Isztambuli Egyezmény ratifikációját. Nem holnap, hanem ma.