https://index.hu/belfold/2020/01/14/hat_ev_utan_feltetelesen_szabadult_ugyanugy_akart_olni_a_kobanyai_keselo/

Az alábbi  esetet azért elemezném, mert rendkívül jól ábrázolja az bántalmazók viselkedését, es az írás elemzése jó alap arra, hogy analizáljuk a közhiedelemmel szemben, a bántalmazók, nem "dühöngő őrültek", hanem sokkal inkább is tudatosan teszik, azt, amit tesznek, mégpedig, hogy bántalmazzák, - akár nagyon súlyosan is - az áldozatukat.

Az alábbi esteből megtudjuk, hogy a bántalmazó 2010 ben nyakonszúrta az áldozatát, akinek a "bűne" az volt, hogy el akarta hagyni. Mennyire tipikus a bántalmazók világában ez a cselekvés, hogy amikor a bántalmazó súlyosan megbünteti, akár meg is öli az áldozatot, amikor a nő el akarja hagyni. Ezen a blogon is számtalan ilyen esetet elemzek, ahol sajnos a gyilkosságok hátterében az indíték, hogy a nő egyszerűen ki akar lépni a kapcsolatból. Nagyon jól kirajzolódik, a Hatalom és a Kontrol szerepe, mert a bántalmazót leginkább ez a két dolog, a hatalom és a kontrol motiválja.

A börtönben a bántalmazó - természetesen - nagyon jól viselkedik, mert, mint írtam, nem egy dühöngő őrülttel van dolgunk, hanem egy kalkuláltan működő manipulátorral. Sokszor megfigyeltem az eseteken, amin dolgoztam, hogy akár éveket is várnak az elkövetők, amíg igazán kimutatják a foguk fehérjét, és a bántalmazás elkezdődik.

A következő részlet, hogy 10 évvel később megismétlődnek az események, és a bántalmazó, megint meg akarja ölni a barátnőjét, azért mert az szakítani próbált vele. Megállapíthatjuk, hogy a bántalmazó viselkedése semmit sem változott a börtön évek alatt. Viszont, a börtönben elhitette a szakemberekkel, hogy Ő bizony megváltozott.

Amikor a nő a zárat elkezdte lecserélni, és megérkezett a bántalmazó, akkor a nő reakciója:

'Kinézett, és akkor mondta, hogy úristen. Könyörgött, hogy uram, maradjon itt, ne menjen el!'

Amit már sokszor leírtam, hogy az áldozat pontosan tudja, vagy érzi, hogy a veszély nagyságát, és hogy a szerelőnek a jelenléte, akár az ő életbenmaradását is jelentheti. És tényleg, így is lett, és sok esetben így lehet megmenteni valakinek az életét, hogy a bántalmazóval való szeparáció során, vagy a hatóságoktól kell segítséget kérni, vagy rokonoktól és barátoktól.
Sajnos a magyar állam szakértelme jelenleg a párkapcsolati erőszak kezelésére nem terjed ki, ezért, ha az áldozatok segítséget kérnek, akkor semmilyen garancia nincs arra, hogy érdemben fognak is kapni segítséget. 
Erre jó példa, a miskolci nő esete, akit gyakorlatilag péppé vert a volt párja, és a rendőrségnek ez sem volt elég, hogy távolságtartást rendeljenek el. Ezek a példák azért is nagyon veszélyesek, mert ha egy ennyire egyértelemű ügyben sem tud eljárni a magyar állam, akkor mi van a kicsit is komplikáltabb ügyekben? Persze tudjuk a választ. Nagy semmi, majd ha vér folyik, és hasonló szamárságokban telik ki a magyar állam kompetenciája.

A követlező érdekes esemény, hogy a zárszerelő így írja le az eseményt „teljesen higgadtnak tűnt, nem volt sem ittas, sem bódult”.

Mert pontosan tudta, hogy mit és miért cselekszik. Azért ment a nő lakására, hogy megbüntesse - megölje - azért, mert a nő szakítani akart vele, és ilyen módon korlátozta volna a hatalmát és kontrolját a férfinek a nő felett. Ezt nem engedhette meg. 

Szóval, ha a párkapcsolati erőszakot meg akarjuk érteni, akkor sokkal inkább a fentebb is levezetett viselkedésminák mentén kellene elkezdeni a gondolkodást, és nem pszichés problémakat keresni, mert azok félreviszik az felmérést. A bántalmazó van, hogy iszik, drogozik, mentális egészségügyi problémája van, gyermekként nem jó nevelést kapott, vagy autista, stb, stb. De ezek sohasem az okai a bántalmazásnak, maximum egy hozzájáruló tényező. A fentebb leírt viselkedésminta és a Hatalom és a Kontrol, vagy annak elvesztése lesz, ami összeköti a bántalmazók közös csoportját.

Milyen esély van arra, hogy pozitív elmozdulás lesz Magyarországon a kapcsolati erőszak felismerésében, és esetleg szakszerű beavatkozásban. 
Sajnos nagyon kicsi. Pedig potenciál az lenne az országban. Először lenne teendő politikai szinten és megfelelő törvényeket kellene írni, és ami sokkal fontosabb, azokat szakszerűen kellene alkamazni. Ehhez tudna segítséget nyújtani az Isztambuli Egyezmény.

A gyermekvédelemi és rendőrségi szereplőket is ki lehetne képezni, de sajnos ezek a tréningek sincsenek rendszerközpontúan jelen. 
Az egyetemeken sem látom, hogy a diákok hozzáférnénk ahhoz a tudáshoz, hogy a kapcsoltai erőszak ügyeket megfelelően tudják kezelni.

Szóval munka lenne bőven, és amíg ezek a fentebb említett javaslatokon nem lesz érdemi előrelépés, úgy újra és újra meg fog halni egy ártatlan, nő vagy gyermek.

https://index.hu/belfold/2020/01/24/rendorok_elvittek_a_babat_anyakonyveztetes_dusnok/amp

A magyar szociális szakmán belül nagy vihart kavart ez az ügy, amely röviden összefoglalva egy 4,5 hónapos gyermek kiemeléséhez vezetett, miután a szülők, amerikai szekta típusú gondolkodással és nem együttműködve semmilyen hatósággal nagyon nehéz helyzetbe hozták magukat, a gyermeket és az eljárni kívánt szakembereket is. Ami oda vezetett, hogy akciófilmbe illően a gyermeket a rendőrség kiemelte a családból.

Mivel több hasonló ügyön dolgoztam már Angliában, ahol szamkai protokolok mellett kell eljárnunk, éredlődve olvasom megint, azt a katyvaszt, ami az ügy körül megjelent.

Először is, a gyermek kiemelése mindig csak a legutolsó eszköz lehet, ha már mindent korábban megpróbáltunk. Ezt ennél az ügynél, még nem éreztem, hogy minden meg lett volna próbálva, de mivel nem ismerek minden részletet fenntartom, hogy tévedhetek. 

A második kérdés, hogy mi a jogi alap arra, hogy kiemeljük a gyermeket? Ez a súlyos abúzis fennállása (angolol significant harm) és ennek a folyamatos fennállása. Erről én eddig szinte semmilyen bizonyítékot nem találtam, hogy a hatóságok ezt bizonyították volna, hogy a gyermek súlyos abúzust szenvedett volna. Sőt, az ellenkezőjét olvastam, hogy a gyermeket megvizsgálták a kiemelés után, és semmilyen problémát nem találtak nála. 
Akkor itt, mi is volt a kiemelés alapja? Ha jól értem itt a kiemelés alapja az, hogy a család nem működött együtt. Szerintem, és a nemzetközi gyermekvédelmi sztenderdek szerint, csak ez kevés a kiemeléshez.

Ha jól olvastam, hogy nem anyakönyvezték, és hogy semmilyen szakemberrel sem működtek együtt. Ez idáig tényleg egy komoly veszélyforrás lehet, de egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy a gyermek bármilyen bántalmazást elszenvedett volna.

Az, hogy a szülől nem működtek együtt a hatóságokkal, az veszélyeztetési tényező, de csak ez alapján nem lehet gyermeket kiemelni, mert, amit viszont biztosan tudunk, hogy a gyermek kiemelése traumatizáló hatású lehet. Pláne, akkor, ha korábbi bántalmazás nem állt fenn. Ezt mégegyszer mondom, itt ez még nincs bizonyítva.

Hogy is lehet ezt bizonyítani? Ha bízonyítani tudjuk, hogy az együttműködés hiánya veszélyt jelent a gyermekre nézve. Pl: családon belüli erőszak ügyeknél, ahol a rendőrséget értesítik a szomszédok, hogy hangos veszekedést hallottak. És amikor a rendőrség kiérkezik a szülők nem működnek együtt.

Dogoztam egy ügyön, ahol a szülők semmilyen gyógyszert sem adtak a gyermekeiknek. Mivel, az egyik gyermeküknek, egy különleges betegsége volt, és ha arra nem kapott volna orvosságot, akkor pár hónap alatt meg is halt volna, így a háziorvos jelzést tett felénk gyermekvédelem felé. Mi is hasonló "elbánásban" részesültünk, mint a magyar kollegák, a dusnoki ügynél, hogy megfenyegetett a család és közvetlen rokonsága minket.
Így bíróságra mentünk, és ott azt kértük, hogyha a család nem adja be a szükséges gyógyszert a gyermeknek, akkor vagy családtagokhoz - akiket le kell tesztelnünk, hogy tényleg beadják a gyógyszert - vagy nevelőszülőkhöz kell helyezni a gyermeket. A család a birósági tárgyaláson hajlandó volt együttműködni, és mi azt kértük, hogy minden nap a következő tárgyalásig egy gyermekvédelmi szakember előtt kell beadni a gyógyszert. A család ebbe beleegyezett, és késöbb az ügyet le is zártuk.

A dusnoki ügynél, amikor a rendőrség ott volt, szoval a védelem biztosítva volt, el lett e a családnak mondva, hogy mit kell tenniük azért, hogy a gyermek ne legyen kiemelve?
Meg lettek e a rokonok nagyszülők keresve, hogy a gyermek ne idegenekhez kerüljön?
A szülők kaptak e tájékoztatást arről, hogy miként tudnák a gyermeket visszakapni? Mit kell konkrétan ehhez cselekedniük?

Jelenleg, amit tudunk, hogy eddig a gyermeket a kiemelés szinte biztosan traumatizálta, és nem igazán lett bizonyítva, az a bizonyos, bántalmazási küszöb. Sőt, szinte semmilyen bántalmazás nem lett eddig bizonyítva. Az együttműködés hiánya nem feltétlenül jelent bántalmazást.

Azt láttam, hogy a szülők viselkedése sok kérdést vet fel, és a későbbiekben egy szakértői javaslat kellene is annak a megállapításához, hogy a szülők alkalmasak e, vagy lesznek e, hogy gyermeket tudjanak nevelni. Ennek a vizsgálatnak az elkészítése mindenképpen a gyermekvédelmi terv részét kellene, hogy képezzék.

Viszont megint, mint oly sokszor, azt látom, hogy nincs kialkult protokoll Magyarországon az ügyek súlyozására, és arra, hogy ezt a súlyozást mindig a gyermeket ért bántalmazás súlya dönti el. Jelenleg, ennél az ügynél, azt nem láttam bizonyítva, hogy a bántalmazás ténye bizonyítva lenne.

Mit is javasolnék ebben az ügyben: 
Azonnali kapcsolattartást, aki napi többszörit is a gyermek és az anya között, hogy a szoptatás biztosítva legyen. Ehhez persze le kell ülni a családdal és megbeszélni  - akár 30 rendőr társaságában - hogy a kapcsolattartásokra az anya menjen el egyedül, és amennyiben a biztonsága a gyermekvédelmiseknek nincs garantálva, azonnal át kell gondolni, hogy tudják e a napi többszöri kapcsolattartást biztosítani.

Fel kellene mérni, hogy a rokonok, vagy ismerősök között van e valaki, akihez a gyermeket el lehetne helyezni.

A szülőket fel kellene mérni,( kockázati elemzés) akár egy jól képzett gyermekvédelmi szakember segítségével, hogy milyen eséllyel tudnak elég jó szülőkké válni. Mit kell ehhez tenni, vagy a szülők mentális állapota annyira rossz, hogy nem fognak tudni elég jó szülők lenni. De ezt a tanulmányt el kellene készíteni.

Mivel látom, hogy az ügyben a helyi szakemberek nem igazán találkoztak hasonló esettel szívesen felajánlom a segítségem.

https://index.hu/belfold/2019/12/20/halala_elott_par_oraval_jart_a_rendorsegen_a_megkeselt_melykuti_no/

Nem telt el egy hét sem és újabb brutális kapcsolati erőszak. A szereplők a szokásos leosztásban. Gyilkoló férj, kegyetlenül megöli a feleségét, majd megpróbál magával is végezni, de nem sikerül, és szerencsére a feleség testvérinek a gyermekei ezúttal túlélték ezt a borzalmat. A férjnek sem kell nagyon aggódnia, leül egy két évet és a bíróságon elmondja, hogy megbánta tettét, és már szabadon távozhat is...

A történetről, most azért szeretnék írni, mert az áldozat, néhány órával a halála előtt, bement a környékbeli rendőrségre, mert valamit megérzett. Az eddig kidrült informácók szerint a rendőrök szakszerűen jártak el, és nem tudhatták, hogy mi fog késöbb történni, viszont, ami szerintem itt nagyon fontos, sőt szerintem a kapcsolati erőszaknál szinte mindig megfigyelhető törvényszerűség, hogy az áldozat, vagy közeli hozzátratozója megérez valamit, ami nagyon nem stimmel, nagyon szélsőséges, nagyon veszélyes. Lehet, hogy még a fizikai bántalmazás nem kezdődött el, de az áldozat vagy hozzátartozója érzi, hogy a férfi bármire képes. A bármire, itt a szó legtágabb értelmében, bármire képes. Akár ölni is. 
Láttam már, beszéltem többször is olyan áldozattal, aki átélte ezt az érzést - és túlélte - a támadást, és tudta, hogy az elkövető bármire képes. 

Amikor az első családon belüli erőszak képzésemre jártam még 2010 körül, akkor a képzést vezető szakember azt mondta, hogy az áldozat érzéseit, és félelmeit mindig fogadjuk el hitelesnek, mert nála jobban senki sem ismeri, hogy az elkövető meddig is megy el. Ez akkor nagyon megragadt, és mindig eszembe jut, amikor családon belüli erőszak ügyön dolgozok, hogy attól, hogy a nő nem tudja konkrét bizonyítékokkal  - még - alátámasztani a félelmét, attól függően, még ezek az érzések valósak lehetnek.

Sokszor az igazi bizonyíték gyűjtésére már nem lesz lehetőség, mert akkora lesz a baj, mint ahogy ennél az ügynél is történt. A nő megérzett valamit, és életében talán először elment a rendőrségre, ami az Ő  helyzetében egy hatalmas lépés. Sajnos nem volt elég és nem tett feljelentést. 

Ha szakember vagy, érintett vagy akár magánéletben, akár ismeretségen keresztül olyan helyzetben, amikor megérzed, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor ne menj el szó nélkül emelett az érzés mellett, mert akár emberéletet is menthetsz vele.

https://112press.hu/hirek/reszletek/megolte_ket_gyermeket_makd_magaval_is_vegzett_kalapacsos/?fbclid=IwAR1fsNhkC1zcwLD5AlHbeowjGmNdvODxVCsGBk34PSN-8beEm5lQLHcsEt4

A hír röviden arról szól, hogy a bántalmazó apa, aki börtönbüntetésének egy részét (5 ből 3 évet) azért ülte le, mert korábban kalapáccsal verte össze a feleségét, de jó magaviselet miatt, az állami szervek kiengedték. Az állami szervek természetesen nincsenek tisztában a családon belüli erőszak elkövetőinek a természetével, és azzal, hogy nagyon manipulatívok, és bármit megtesznek, hogy megkapják, amit akarnak. Itt ez a volt feleségnek okozni a lehető legnagyobb fájdalmat. Elöszőr kalapáccsal, utána a börtönből szabadulva a gyermekei kivégzésével.
Az állam "természetesen" asszisztál ebben, mert a gyermekeket felügyelt kapcsolattartás nélkül engedik, egy ilyen "ember" közelébe.

Ha lett volna egy családon belüli erőszak dinamikáját ismerő képzett szakember ebben a történetben, akkor az apa csak felügyelt kapcsolattartáson keresztül találkozhat a gyermekeivel, és akkor a gyermekek még a mai napig is élnének.

Sajnos, nem fogok arra a kérdésemre választ kapni, hogy egy ilyen kockázatú embernél, hogy engedhették meg, hogy felügyelt kapcsolattartás nélkül találkozhasson a gyermekeivel? Erre válaszoljon már, aki tud....

Csinált kockázat elemzést bárki ezzel a férfivel, hogy a kijövetele után mekkora veszélyt fog jelenteni a volt feleségére és a gyermekeire? Akkor mi alapján engedték ki?
Ha készült ilyen felmérés, akkor nyilvánvalóan nem jól lett elkészítve az analízis. Ha pedig nem, akkor a gyermekvédelmi rendszer ott tart, hogy képtelen alapvető sémák alkalmazására is.

Ezen a blogon, már nem tudom, hányadik írásom szól, gyakorlatilag ugyanarról a témáról, hogy a bántalmazó apa, megyilkolja, vagy kivégzi az ártatlan családtagjait. És, mindig ugyanaz a dinamikai, és szinte mindig meg lehetne előzni, de mivel nincsenek a szakemberek kiképezve a családon belüli erőszak ügyek kezelésére, sajnos altruista módon állnak az elkövetővel való munkához. Az altruizmusnak egyébként van helye ebben a folyamatban, mégpedig a feleségnél végzett munkánál. 

És, gondolom megint fognak egy 20 éves bűnügyi szakértőt találni, aki elmondja, hogy szerelemféltésből ölt a férfi. Teljes téboly.

Reflektálnék arra is, hogy lesz, aki azt fogja mondani, hogy annyira nincs pénz a rendszerben, hogy ki az aki a felügyelt kapcsolattartást kifizetné. Persze ez egy jogos szempont lehet, ha nincsenek források, de miért nem lehet akkor azt mondani az apának, hogy nevezzen meg egy személyt (rokont) akit a gyermekvédelmisek kiéképeznek, - és az anya is beleegyezik - aki ezeket a kapcsolattartásokat felügyeli. És, amíg ez a munka zajlik, addig nincs kapcsolattartás, mert az apa veszélyt jelent a gyermekre. Persze ez az elmélet valamilyen formában kompetenciát igényel, és azt, hogy a férfi viselkedését veszélyesnek ítéljük meg.

Sajnos, attól félek, hogy nem ez az utolsó írásom a témában, és újabb és újabb ártatlan gyermekek és nők fognak meghalni a hatóságok asszisztálása mellett...

Lesz egyszer valaki végre, aki  pert indít, merta hatóságok nem tudták megvédeni a gyermeküket a gyilkos apjuktól?

https://index.hu/belfold/2019/11/12/bujak_bantalmazas_facebook_poszt/

Tegnap lettem figyelmes erre a hírre, mert tagja vagyok egy csoportnak, ahol egy nő megosztott egy fényképet magáról, amit elsőre el sem akartam hinni, hogy igaz, és azt is gondoltam, hogy ez biztos Amerikában történt. Ma pedig az index.hu lehozta a főoldalon, hogy a már szokásossá vált, heti egy halálos áldozattal járó családon belüli erőszak történt, annyi különbséggel, hogy az áldozat most valami csoda fojtán túlélte a bántalmazást, de ha jól értem, ez szinte csak a csodának volt köszönhető és valakinek, aki meghallotta a kiabálás. Nem, persze nem az elkövetőn, akit már "természetesen" el is engedtek a rendőrök, mert "bűnbánó magatartást mutatott."

Néhány napja pedig az info rádióban ecsetelte egy rendőrségi szakértő, hogy a budai gyilkosságnál a férfi annyira szerette a feleségét "szeretetféltés", hogy megölte. A kutyát is szerette, azt is megölte, a gyermekét is szerette, őt is megölte. És mindezt, nem valaki a kocsmában ecsetelte félrészegen, hanem egy rendőrségi "szakértő" az info rádióban.

És még egy bonusz ügy, a feleséget feldaraboló hentes ügye, akit mindössze 7 évvel megúszta, hogy feldarabolta a feleséget. Szerintem élő ember nincs, aki nem tudná, beleértve a bírót - aki össze vissza érvelt, hogy mi bizonyított és mi nem - de a 7 év egy ilyen bűncselekményért szinte semmi. 

Szóval, innen nézve, Angliából, ahol a családon belüli erőszak eseteknek vannak kidolgozott mechanizmusai, és módszertana, és viszonylag egységes megítélése a szakemberek körében, egészen fájdalamas ezeket az eseteket olvasni, és azt a szakmai barbármunkát, ahogy a magyar hatóságok ezeket az ügyeket kezelik.
Ha példával kellene élnem, olyan érzés, mintha egy orvos azt látná, hogy a vérző sérülést nem összevarni akarná az orvos kolléga, hanem egy késsel még nagyobb sérülést okozni, és ezt azzal magyarázni, hogy mi ezt így szoktuk.

Szerintem kb itt tartunk Magyarországon a családon belüli erőszak ügyek hatósági hozzáállásán. Totális sarlatánság.
Az első ügynél, mi az, hogy bűnbánó magatartás? Minden szakirodalom leírja, hogy a családon belüli erőszak elkövetői rendkívül malipultívak tudnak lenni. És ezt az alaptevést sem tudja a rendőrség? Akkor mit is tudnak erről a kérdésről?

Vagy a második ügynél a szakértő ország világ előtt mosdatja az elkövetőt, aki a legbrutálisabb módon meggyilkolja a feleségét, a gyermekét és a kutyáját. Ez nem szerelemféltés, hanem egy olyan kontrolálló viselkedés, ami a legszélsőségesebb formát ölti, és nem engedi meg a családnak, hogy nélküle folytassák az életüket.

A probléma az, hogy itt rendszerszintű problémákkal találkozunk, ami sajnos rövid idő alatt, még akkor is nehéz lenne megváltoztatni, ha szakszerű beavatkozás lenne. De hol vagyunk mi a szakszerűségtől, amikor sajnos sarlatánok hada végzi áldásos tevékenységét.

https://index.hu/belfold/2019/09/09/police_bunugyi_gyujto_20190909/

Az esetről meglehetősen keveset tudni, ezért a mostani írásom inkább a tapasztalataim és szakirodalmi ismereteim alapján levont következtetések lesznek, mintsem konkrét tények elemzése.

Szóval, a hír arról szól, hogy egy 12 éves kislány, akiről tudjuk, hogy már egyszer meg akart szökni a szüleitől, késsel támadt először az apjára, majd az apja segítségére siető anyjára is.

Az első megjegyzésem, hogy gyermekvédelmi szakemberként vagy sem, de azt szerintem még a laikusok is gondolhatnák, hogy ilyet nem tesz csak úgy magától egy kisgyermek. Pláne azokkal az emberekkel, akikre szinte mindig felnéz és tisztel. Mi kell ahhoz, hogy egy kislány ezt tegye?

De a kérdés szerintem így hangzik megfelelően: Min kell keresztűlmennie a kislánynak, hogy végső elkeseredésében ezt tegye? Vagy mit tettek a szülei a kislánnyal, hogy ennyire megromlott a kapcsolatuk?

Szerintem, és itt most az én személyes véleményem írom - igaz egy nyugati ország gyermekvédelmi rendszerében dolgozok már több, mint 10 éve - a gyermeket nagyon súlyosan bántalmazták érzelmileg a szülei, ami hatására a gyermekből ezek a viselkedések törtek elő a bántalmazóival szemben. Minden gyermek úgy fejezi ki az érzelmeit, ahogy szocializálták és ahogy megtanították neki a szülei és a környezete. Amikor egy gyermek, kifejezi az érzéseit és szükségleteit, és arra a szülei, vagy a környezete nem tud vagy akar adekvátan reagálni, akkor a gyermek sérül. 
Az is előfordul sokszor, hogy a gyermeket a szülei meg is büntetik, vagy bántják, leszidják mert kifejezte az érzéseit. Ilyenkor még jobban sérül a gyermek.

És amennyiben ez a folyamat hosszú távon ismétlődik, akkor a gyermeket súlyos érzelmi erőszaknak van kitéve és az erőszaktevők a szülei, akik nem tudják a gyermek érzelmi szükségleteit kielégíteni.

Amennyiben ez a folyamat során a büntetés nagyon brutális, úgy a gyermek személyisége még jobban sérül, roncsolódik, mert nem kap adekvát válaszokat, az érzelmei kifejezésére.

Az olvasott hírről nekem ezek jutottak eszembe, és nagyon elkeseredtem, amikor azt láttam, hogy a Magyar Állam, ezt a vélhetően súlyosan traumatizált gyermeket, akit jó eséllyel elfelejtett megvédeni még kisgyermekként a bántalmazó szüleitől, most nem terápiás úton próbálja meg kezelni és a mulasztásait orvosolni, hanem a bűnügyi igazságszolgáltatás eszközeivel. 

A helyzetet még az tovább súlyosbítja, hogy valami igazságügyi szakértő meg is állapította, hogy a gyermek tisztában volt a cselekvéseinek a súlyával. 
Ez körülbelül olyan eretnekség, mintha valaki azt állítaná, hogy egy 12 éves kislány kérte meg a felnőttet, hogy erőszakolja meg. Ugye azért gyermek, mert nem rendelkezik még olyan kifejlett döntéshozási mechanizmusokkal, mint egy felnőtt rendelkezhet. Persze sok felnőtt sem rendelkezik, mert nem tanították meg őket ezekre, vagy érelmileg sérültek ezek a képességeik. 

Nehéz ilyen fokú szakmai és rendszerszintű inkompetenciánál megőrízni a hidevérünket, mert itt már megint egy olyan ügyről van szó, amikor megáll az idő és az ész és a téboly éli násztáncát.

Hogy valami produktív dolgot is írjak, ezt az ügyet fontos lenne jó alaposan kivizsgálni, de csak azutan, hogy ezt a szegény kislányt megfelelő terápiás segítseggel elláttuk. És még ekkor sem biztos, hogy jók lesznek a normális életre az esélyi. 
Szóval ezután az ügyet kivizsgáljuk az utókornak, és aki ebben a rettenetben részt vett, hivatali szereplőként, azt megpróbáljuk kiképezni, vagy átképezni, már ha ezt lehet, vagy akarják.

Az ügy tanulságait pedig a magyarországi gyermekvédelem egyik legsötétebb napjaként rögzítjük, és emlékezünk rá, hogy sajnos, a XXI. ik században, még mindig feudális szinten áll esetenként a gyermekvédelem Magyarországon. 

https://index.hu/belfold/2019/09/02/andornaktalya_emberoles_ongyilkossag/?fbclid=IwAR2o6X_bpJV_gcxl7X-GuEnSgzxvLSmn0Rre9C2I-FATgoA9q4ajUqqRjkw

A legutóbbi írásom azzal kezdtem  (2 hete), hogy, a magyar gyermekvédelmi "rendszer" működésébe bele vannak kódolva a gyermekhalálok. Sajnos nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt két ártatlan kisgyermeket is meg fognak ölni a bestiális körülmények  között a családjaikban.

Az első esetnél számtalan jel mutatott arra, hogy családon belüli erőszak esete áll fenn. Elég ha megnézzük, hogy a férfi meg a tűzoltókat sem akarta beengedni a házba miután tűzeset volt náluk. Azt a mai napig nem tudjuk, hogy a gyermekkel vagy az édesanyjával (áldozatok) leültek e a rendőrök, hogy egyedül elbeszelgessenek velük, és esetleg valamilyen családon belüli erőszak áldozatai felméréseére készült kérdőívet kitöltsenek velük. Pl. a Duluth Model, ami egyébként magyar nyelvre is le van fordítva, de gondolom, nem sokan használják ezeket a külföldön már bevált ls elfogadott teszteket. 
Egy ilyen interjú felvétele fél és egy óra között van, és jelen esetben min 2 ártatlan ember életet lehetett volna megmenteni vele.

A családon belüli erőszak és annak kezelése újkeletű probléma, mert még a fejlett nyugati országokban is mindössze néhany évre tehető az, hogy a családon belüli erőszak áldozatai szakszerű kezelése már rendszer szinten is megjelenik, és előtte ott is az volt a jellemző, hogy ameddig vér nem folyik, addig az államnak nincs is dolga. 

Viszont az eset-tapasztalatok megmutatták, és Magyarországon is világosan megmutatják, hogy amikor az áldozat (nő) úgy dönt, hogy elhagyja a bántalmazót, akkor a kontrolvesztés következtében a bántalmazók viselkedése extrém méreteket is ölthet. Ezekben az elválási, vagy szeparációs időszakokban, gyakran életveszélyben lehetnek a nők és gyermekeik is, mert a bántalmazó teljes kontrolvesztési állapotba kerül, és nem tudja vagy akarja a viselkedését kontrollálni, és szörnyű kimenetelekhez vezethet ez a kontrolvesztési állapot. Arról is van szó, hogy az elkövető teljes hatalmat gyakorol az áldozatai felett, és most ez az állapot az áldozatok magatartása, kilépési szándéka miatt megváltozik, és az elkövető nem akar/tud ezen változtatni. Főleg a szeparáció időszakában, mert ha ezt a kritikus 1-2 napos, hetes időszakot átvészelik az áldozatok, akkor az új, megváltozott rendszerek elkezdenek kialakulni. Ebben a kulcsfontosságú időszakban kellene tudnia az államnak szakszerű segítséget nyújtani.

Sajnos, mivel vagy nincs, vagy csak elvétve van szakszerű segítség, így sok szörnyű haláleset következik be Magyarországon. Ami inkább szakmai kérdés, mint pénz kérdése, mert az elkövető kiemelése nagyon nehéz helyzetbe hozhatja az elkövetőt, de megmentheti az életét az áldozatoknak. És azt gondolom, az utóbbi fontossága egyértelmű.

De hogyan tanulhatná, képezhetnék magukat a magyar hatóságok, amikor a pozicióban levő szakemberek, tanárok, szakmai vezetők, tanszékvezetők, rendőrök, rendőri vezetők, intézményvezetők, és politikai vezetők sem értik, ismerik ezt a problémát.

Számtalan jó példát hoz fel a nemzetközi szakirodalom, és számtalan magyar civil szervezet is (Patent Egyesület, NANE), de ezekre mintha senki sem figyelne oda.

A tanulási folyamatainkban nagyon súlyos hibák vannak, amelyek itt is megmutatkoznak. Nem a kreativitásra es az önképzés fontosságára van a hangsúly fektetve. Mindenki kicsit a saját pecsenyéjét sütögeti, és a saját "hatalmát" védi, mindezt a saját mikro szintjén, úgy hogy nem akar szembe nézni az újjal, a mással, vagy a nemzetközi gyakorlattal - hacsak ezt nem Ő hozza be - mert az az Ő hatalmából venne el. A rendőri vezetők rigid, és rugalmatlan hozzáállása szinte megszokott, de a szociális vezetőknél ez inkább egy kelet europai jelenség, mert nyugat eurpában, magas poziciókat, olyanokat, ahol hallgatókat képezhetnek, és nem ismerik a családon belüli erőszak dinamikáját, nem töltenek, tölthetnek be.

Adódik a kérdés, hogy lesz e változás. Sajnos rövid távon csak akkor, ha az érintett politikai vezetők leülnek tárgyalni piszok gyorsan azokkal a civil szervezetekkel és néhány létező szakemberrel, akik ezeket az eseteket ismerik, és értik, mert akkor adekvált válaszokat kezdhetnének kidolgozni ezeknek az ügyeknek a kezelésére. Ügyeknél, ahol most két 5 éves kislányt brutális kegyetlenséggel ölt meg az apjuk.

Szóval tét az van bőven, mert sajnos úgy néz ki, hogy a magyar kisgyermekekre a legnagyobb veszélyt nem a menekültek jelentik, hanem a kontrolvesztés állapotában lévő magyar édesapjuk...

https://168ora.hu/itthon/agyonverte-10-honapos-csecsemojet-172687

Ha valaki vegigolvassa a blogot, vagy irasaim, pontosan latni fogja, hogy a magyar gyermekvedelmi "rendszer" mukodesebe a gyermekhalalok sajnos bele vannak kodolva. Nem kellene ennek igy lennie, de sajnos ott tartunk, hogy a szocialis, csalad, es gyeremekvedelmi kerdesek nem tartoznak sem a mostani sem a korabbi politikai vezetes fontossagi korebe. Elkepeszto eroforras deficittel kuzd ez az agazat, pedig a jelenlegi magyar gazdasagi allapotok elbirnanak egy sokkal jelentosebb finanszirozast. De ez meg igeretek szintjen sincs meg, es egy ugymond, "maroknyi vegvari" szocialis munkas sereg probalja menteni a menthetetlent, es eleteket menteni. Fokent, gyermek eleteket, mert a gyermekvedelem errol szol, vagyis, hogy a szulok sajnos ilyen olyon okokbol, de bantjak - legtobbszor nem tudatosan - es esetenkent meg is olik a gyermekuket. Es amennyiben az allam, ezekben az ugyekben nem avatkozik be szakszeruen, akkor gyermek halal is lehet a vege. Ami sajnos Magyarorszagon tulsagosan gyakran meg is tortenik. 

Szoval, addig, ameddig a politikai vezetesre a lakossag vagy szakemberek egy resze ra nem kenyszeriti, hogy aldozzanak erre a szerintem nagyon fontos kerdesre, marmint a gyermekek megmentesere, addig sajnos ezek az esetek ujra es ujra meg fognak tortenni. Viszont ez a kikenyszerites sem igerkezik konnyunek, addig, ameddig egy allatkinzas nagyobb indulatokat valt ki, mint egy kisbaba kinzasa...

Viszont, csak a penz nem fogja megoldani ezt a kilatastalan helyzetet, mert amennyiban az a nagyon fontos alapfeltetel teljesul, hogy van penz, akkor viszont jon a szakertelem hianya, ami legalabb akkora problema, mint a penzugyi nehezseg.

Mit is lehetne, vagy kellene tennie egy olyan orszagban, ahol nem aldoznak megfeleloen gyermekvedelemre, es a nemzetkozi tapasztalatokat sem igazan ismerik, tanitjak, hasznaljak?

Roviden irnek nehany otletet: 
1. A jelzesek sulyozasa az alapjan, hogy mekkora eselye van annak, hogy a gyermek esetleg sulyosan veszelyben van. Ezekkel az ugyekkel kellene elsosorban foglalkozni. Ha ez megtortenne, akkor latna az epp aktualis gyermekvedelmi hivatal, hogy a legnagyobb veszelyben a kisbabak vannak, mert Ok teljesen vedtelenek. Abszolult mertekben ki vannak szolgaltatva a szuleiknek, es amennyiben nem foglalkoznak ezekkel a csaladokkal alaposan, itt nagyon sokszor kialakulhat a veszelyeztetettseg. Maskent kepes vedekezni egy tizeneves teenager ugyanarra  a bantalmazasra, mint egy 6 honapos kisbaba. Ehhez a kerdeshez johetne meg az a kerdes, hogy mar magzati korban el kellene kezdodnie ennek a munkanak, annak erdekeben, hogy minel teljesebb kepet kapjunk a szukseges beavatkozas iranyarol.

2. A Toxicus Trio felismerese. Csaladon beluli eroszak, drog vagy alkohol problemak es mentalis egeszsegugyi zavarok. Ha ezek kozul legalabb 2 fenall a csaladban, akkor  a gyermekvedelemnek jo esellyel be kell valamilyen formaban avatkozni. De mindenkeppen kiemelten kell kezelni ezeket az ugyeket.

3. Fizikai es szexualis bantalmazas felismerese. Amennyiben fizikai bantalmazas all fenn, ezek az ugyek vegzodhetnek halallal is, meg a szexualis bantalmazas  a lelket oli meg. Ezeket az ugyeket es jelzeseket is kiemelten kellene kezelni.

Sokszor figyelem meg, hogy akar az angol, akar a magyar gyermekvedelem ugyei kozul milyen magas az elhanyagolasok szama. Itt akar lehet szo, iskolai igazolatlan oraktol elkezdve egyeb alacsonyabb kuszobu ugyekkel. Ezek is persze fontos kerdesek, de a gyermekvedelemnek szerintem nem ezekre kellene elsosorban az eroforrasait elhasznalni, plane ha alig van neki. Ezeknel az ugyeknel is inkabb a kronikus esetekkel foglalkozni.

Viszont, van egy olyan megfigyelesem, hogy a szakembereknek pont a fentebb emlitett 1-3 pontok, azok, amelyekkel piszok nehez dolgozni, mert ott a csaladok nem egyuttmukodok, es folyamatos konfrontaciok tarsitjak  a munkat, amely nagyon nehez tud lenni, ezert a szakma elkezd a konnyebb ugyek fele tolodni, mert ott konnyobb a munka es nagyobbak a "sikerek" is.

Valaki az egyik forumon irta es sokszor lattam mar ezeknel az ugyeknel, hogy varjuk meg a hivatalos allasfoglalast az ugyben.  Nagyon cinukusnak erzem ezeket a megszolalasokat, mert atfogo tanulmanyt az allam szinte meg sohasem keszitett Magyaroszagon ezekrol a gyermekhalalokrol. Az Ombudszman neha szokott, de ez nem csak az O dolguk lenne. Reszletes feltaro elemzeseket kellene kesziteni, es nem a szerencsetlen csaladsegitokon elverni a bajt, hanem konkret akciotervet kesziteni, hogy mit is kellene tenni, hogy ezek az esetek megegyszer ugyanilyen korulmenyek kozott ne fordulhassanak elo. De persze, ha ilyen keszulne, akkor az gyorsan felmerne azokat a problemakat, amelyeket fentebb emlitettem, es akkor bizony be kellene fektetni a gyermekvedelembe, es nem is keveset. Es, ahogy irtam nemcsak penzt, hanem procedurakat, kepzest is es szakmai tudast, aminek a felepitese evekbe vagy evtizedekbe kerulhet.

Nyugodjon meg mindenki, ilyen felmeresek meg jo ideig nem fognak szuletni, mert en nem igazan latom, hogy ezt barki is kikovetelne. Beleertve a szakmai kepviseloket, es vezetoket, akik szinte semmi erdemit sem csinalnak ezekben az ugyekben, egy ket kiveteltol eltekintve.

Ahttps://www.gov.uk/government/news/landmark-moment-as-domestic-abuse-bill-introduced-to-parliament?fbclid=IwAR3C0wjGAkeS8v-oNowMyr22yXwrC68pXjF84T95ef77fO-SfTSIPNkTvWk

Hosszas egyeztetes es szakerto allasfoglalasok utan vegre az angol parlament ele kerul a Csaladon Beluli (vagy Parkapcsolati Eroszak) Eroszakrol szolo onallo torvenyjavaslat.

 A torveny megerositi, es meg hatekonyabb iranymutatast mutat szakembereknek, biraknak, rendoroknek, maganszemelyeknek, akik felismerhetik azt, hogy a kornyezetukben elok, vagy veluk kapcsolatban allok, parkapcsolati eroszak aldozatai lennenek.

A torveny kihangsulyozza az aldozat (korulbelul 90% no) vedelmenek a fontossagat, es meg inkabb iranyt mutat az elkovetokkel valo hatekony fellepessel szemben.

A torveny kidolgozasaban es parlament ele viteleben, - erdekes modon -igazi politikai osszhang van, mert a konzervativ kormany is nagyon hangsulyosan tamogatja, es mellettuk a szakemberek es a civil szervezetek is.

Mindenkepp pozitiv latni, tapasztalni es egy olyan orszagban elni, ahol a parkapcsolati eroszak elkovetoi ellen megprobalnak kozosen fellepni, es az aldozatokat megprobaljak segiteni. Elarulom, hogy meg igy, ezen alapfeltetelek meglete mellett is, elkepszto szelmalomharc ez a munka, es nagyon magas a parkapcsolati eroszakok szama es az aldozatokkal valo munka nem mindig hoz azonnali erdemenyeket. Az elkovetokkel vegzett munka pedig meg ennel is kisebb hatasfokkal mukodik, es meg a nemzetkozi szakma sem tudja, hogy mit is kellene az elkovetokkel kezdeni, mert a klasszikus altruista megkozelites szinte tobb kart okoz, mint jot.

A kontrasztot is sajnos jol latni, ami a magyar allapotokat uralja. Akkora katyvasz van a fejekben, hogy meg arrol sincs konszenzus, hogy letezik e parkapcsolati eroszak Magyarorszagon, azt kik kovetik el, mit is kellene ilyen esetekben csinalni, vannak e protokollok, amiket kovetni lehetne, vagy jo peldak, a szakmai vezetok egy reszere rendszeresen aldozathibaztato attituddel lep fel. Mondjuk ezt a kepet mindenkepp arnyalni fogja, hogy a 3SZ vezetojet vegre levaltottak, es az uj elnok, mindenkeppen a nemzetkozi iranyvonalak szerint kozeliti meg ezt a kerdest, es nem a jelenlegi kormany aldozathibaztato magatartasat masolja.

Hogy a parkapcsolati eroszak mekkora karokat okoz, es kifejezetten a nokkel szembeni eroszakot a WHO (World Health Organisation) magasrendu egeszsegugyi kockazatnak nevezi, es azt allitjak, hogy a nok ellen elkovetett gyilkossagok 38% ban parkapcsolati eroszak all a hatterben. Meg egy riaszto adat, hogy a vilagon minden harmadik no (35%) elszenvedett valamilyen foku parkapcsolati eroszakot.

https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/violence-against-women

A jo hir, hogy azert, Magyaroszagon is vannak kivalo szakemberek ebben a temaban, eleg csak Betlen Annat emliteni, akinek az irasai ebben a kerdeskorrben, meg nemzetkozi mercevel merve is kivaloak. Es mivel, ahogy irtam korabban, nagy a katyvasz a fejekben, nem mindegy, hogy kit olvas az ember, mert attol, hogy valaki Magyarorszagon meg tanszeket vezet, politiaki vezetoi szerepet tolt be, vagy egyeb szakmai szervezetet vezet, meg egyaltalan nem garancia arra, hogy a parkapcsolati eroszak kerdeskoreben adekvaltan ir, vagy nyilvanul meg. 

https://index.hu/belfold/2019/06/06/inarcs_rendor_csaladsegito_gyilkossag_itelet/

Megint egy ugy, amely sajnos nagyon jol bizonyitja, hogy, amikor a csaladon beluli eroszak elkovetoinek a szemelyisegerol beszelunk, es arrol a tipusu szocialis munkarol, ami hatekonyabba teszi a bantalmazokkal vegzett munkat, akkor az altruista vagyis megengedo szemlelet elkepeszto veszelyeket rejthet.

Az inarcsi ugy kapcsan velemenyem szerint a gyilkosnal szinten fel lehet fedezni, azokat a szemelyisegjegyeket, amelyek a csaladon beluli eroszak elkovetoinel jellemzoek. Agressziv, elore eltervezi a tettet, es hihetelen vesztesegeket hagy a cselekedete maga mogott. A biroi elemzes azt mutatja, hogy gyilkolni ment a ferfi a masodik nap a csaladgondozo irodajaba es nem is akart segitseget kerni.

Az eset tragediaja, hogy sajnos mar megint egy olyan ugyrol van szo, amely hatekonyabb biztonsagi berendezkedesek mellett valoszinu megakadalyozhato lett volna. Miert is van az, hogy a nyugati orszagokban nem lehet csak ugy besetalni a gyermekvedelmi intezmenyekbe es csak ugy nyakonszurni a szocialis munkast. Azert, mert kialakultak protokollok, amelyek vedig a szakembert. Intezmenyi szinten is es gyakorlati szinten is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szocialis munkasok mindig biztonsagban vannak, mert szamtalan olyan helyzet van, amikor egyeni dontest kell hozni, hogy az adott helyzet biztonsagos e vagy sem. Ehhez persze ismerni kell a bantalmazo emberek lelektanat, es tudni kell, hogy a veluk valo szocialis munkanal barmikor kerulhetunk veszelyes helyzetekbe.

A szakmai forumokon megint jol kirajzolodott, hogy a Magyarorszagon dolgozo szakemberek es vezetok egy reszenek- voltak egyetemi tanszekvezetok is - szinte fogalmuk sincs a bantalmazokkal vegzett szocialis munka nemzetkozi megkozeliteserol, es meg mindig a laikus segito lelkesedesevel, altruista modon kerestek a megoldast, es a rendszert hibaztattak, hogy a bantalmazo szemelyisegu ferfi olyan helyzetbe kerult, hogy nem volt mas valasztasa, minthogy oljon. 
Nehez is lerini, annyira buta ez az ertelmezes, de sajnos szamtalan helyen olvastam ezeket a szakmai barbarsagokat. Ha igy kozelitenenk az elkovetokhoz, hogy szegenynek nem volt mas valasztasa, minthogy megverje a feleseget, muszaly volt eroszakot alkalmaznia, akkor meg most is ott tartanank, ahol a 90 es evek elejen, hogy ameddig ver nem folyik, addig a rendorsegnek nem kell beavatkoznia. Es megegyszer mondom, ezt a velemenyt olvastam olyan "szakemberektol", akik jelenleg szocialis munka tanszeket vezetnek Magyaroszagon. Akkor Ok mit is fognak tanitani a diakoknak, ha maguk sincsenek tisztaban ennek a szakmai iranyzatnak a nemzetkozi megkozelitesevel.

Hadd jegyezzem meg, hogy a szocialis munkas teljes mertekben aldozata ennek az esetnek, es a csaladtagok is, akiknek ezt a veszteseget fel kellene majd valahogy dolgozniuk. Az elkovetotnek a magatartasat pedig semmilyen modon nem szabad felmenteni azzal, hogy nem volt mas modja, hogy ezt a konfliktust rendezze, minthogy leszruja a szocialis munkast. Ez hulyeseg, es ha ezt elfoganank, akkor minden kilakoltatas Magyarorszagon verfurdobe kellene, hogy torkolljon.

Az elkovetok kozos szemelyiseg jegyeinek ismerete viszont embereleteket menthet meg, mert amikor megertjuk, megerezzuk, rajovunk, hogy annak az embernek, akivel segito kapcsolatban allunk, vannak olyan karakterisztikai, amelyek veszelyt jelentenek, akkor ezekre  a veszelyhelyzetekre fel lehet es kell is keszulni. Pl.: nem maradunk egyedul az elkovetovel. Nagyon megfontoljuk, hogy talalkozzunk olyan helyen, ahol nincs vedett kornyezet. A nehezebb beszelgeteseket esetleg telefonon tesszuk meg, stb, stb. Keszitunk egy kockazati elemzest, magarol a segito munkarol, es a kliensrol, es ez adott esetekben eleteket menthet meg.

Hogy a vegere a szokasos mantramat is elmondjam, termeszetesen nem fog semmilyen kivizsgalasa lenni az ugynek, a tanulsagokat sem fogjuk levonni, es igy az ilyen es hasonlo tragediak ujra es ujra elo fognak tudni fordulni.... Miert is tanulnak a hibainkbol? Azert, mert minden demokratikus berendezkedesu nyugati orszagban ezt teszik, ugyan mar....